Ínház

Hommage a Paál Isti

Vegyes
megoldásokat próbálunk kitalálni
A lengyel rendező
berúgott a repülőtéren
elmaradt a demonstráció
a lengyel rendező
már nem demonstrál
nekünk

Lehet úgy is
hogy nem konzultálunk
senkivel
sem

A cseh drámát még
kimeríthetnénk
ha lenne
kívánása a dolgozásnak

A kellékes
fellázadt
négy csengő
veszett el az elmúlt
négy évben

A vita civilizált medrét
kivájja az előre
elhatározott jó modor
Egy-két
praktikália még
kísérletet
tesz a szomorkás délutánban

A közepébe
Vágtunk és a
zuhanásban ébredünk fel
Az ember vízhullát eszik
utána
lehet még koporsót is kérni
- később

Az eredeti robotokat
nagyobbra építik
mint az eredeti embert
Hasonló
a helyzet a pszichével

A parttalan
invenciónak okát
abban látjuk hogy
nem csinálta végig
a kamaszkort
A cseresznyéskert
régen
megtrágyázására vár

A nagy
olajfaló
pitiáner életképeket zabál
és nehezen beszélő
oxigénkoncentrátumot
lélegzik vissza

Lám a
középkorú
fotóművész is
megpróbál kimenekülni
a házasságából
(közben váratlan
vendégek érkeznek
és zsarolni kezdik
a főhőst)

Valahol ennek a válsága
folyton megsebzi
önmagát
- anélkül hogy
el is akarná
pusztítani

Antik
szigorúságot
próbál összeegyeztetni
a csapongó Pityinszky
a csapongó semmitmondással

Burukkoltak
a burukkok a platnin
avagy voltak drámaírók
akik az irodalomból jöttek
aztán voltak kik nem
jöttek sehonnan és
nem is jutottak
el soha sehová
a drámaírók

A voksunkat
ott tesszük le
ahova nem jut el a tett
– az időhalál
élőhalál
időhalott

élő a sorsba
tragikus felhangokat
produkálva belép
nagyon nagy erővel
ragadja meg
a beágyazottság

Majd
észre is veszi
építménye nem él
nincs
nem

A létet
kolduló ember
csak a viccel találkozik
kabarétragédiával trédiával

A kétszeri
bűnösség lám
több
mint az egyszeri
bűnösség

A lezárás olyan
mintha semmi
sem történt volna
A zsinórpadlás sincs
tíz emeletnyi magos
sincs

Két
valamire való
sors van
a nincs fölött
a gyermeké és az anyáé
azon
kívül paralel futnak
egymással a dolgok

A szeretetért
kolduló is
bajkeverő
ezt tudni kell azért

Kavargó
képek jönnek
a káoszról
és
így is
keveredik a baj

Vagy így

A hihetetlen
naturalizmus
lélek vagy harang
Az apró
részecskék
halálosan pontos
technikával bontják
el a létezés
legjobb struktúráit

A kicsi
rendbe belecsöppen
a káosz méreg-cseppecskéje

A lét soha
nem szilárdul már
vissza már

A mikro
- jelenetek
mögött valami
rettenetes történik

meg
történik
már

A szerkezet
elfáradása ezen
a ponton
árulkodóan
előrecseg

Az idősík-
váltások akkor
történnek meg
amikor a szerző
fogódzót nem találván
elejti a szálat

Hihetetlen
mennyiségű szó
beszéd
szöveg hangzik el
fel a színpadon
és az élet
önmagára nem
néz vissza

A történetek
csak dialógusok
mögül sejlenek föl
mert cselekmény nincsen
és cselekmény sincsen
csak sejlenek elő

Valamilyen
megközelítés csak
föltárja a pillangók életében
csapongó fátylakat

Föltépődik
és átvérződik a tér
Egy halpucolás
tűrhetetlensége
így is
botrányba csúszhat át

A jégszekrényből
kilépő
zongoratanárnő
realitását persze
vita nélkül fogadjuk el

A monológ
kiüti a vájdling
alját Aranymetszést
követünk el
s az arány
átmetszi az ütőeret

Nekem
azzal van
bajom hogy
nem vagyok
spanyoltáncosnő

Négy
indiánszú állandó
percegése a díszletekben

Megsimogatom
a maszkodat
tudnod kell
vérrel való tálban
az átsütés
arányai a legfontosabbak.