Az üres fehérvárira végül csak eljöttek a rablók
a lakás tulajdonképp az övék volt már akkor
félig-meddig legalábbis az egyikük ezt mondta
a másiknak kifigyelték jeleztettek a szomszédokkal
megszállták gondolatban rég magukénak gondolták
az összes mozgót levették a polcról kiolvasták
az összes jel-képet holmit a nagyvilágokat meg a többit
és a könyveket festményeket meg a ruhákat
képeslapokat nagy csomagok voltak náluk
valami lüktetett bennük mocorgott de egyelőre
az előszobában hagyták mint mikor régi kihalt
moziba lép az ember hangtalan dobozba rakták
az értékeket fejben saját dobozaikba alig fértek
a régi lakók limlomjaitól régi szomszédjaitól
de nem dobhattak ki semmit csak hozzárakni
volt szabad még seiner nénitől nem féltek és akkor
jó lesz majd itt dőlt el bennük mint sakkfigurák
dőlnek mint sípoló hangfalak dőlnek színpadon
hatalmas raktárépületekben aztán megállapodtak
hogy maradjanak örökre és saját arcuk mögé néztek
a másik szkafanderének üvegén keresztül aztán levették
sisakjukat mikor rádőltek a kanapéra szétdobált
ruhák közt maradtak és közben suttogtak és
telehamuzták a hamutartókat és telefújták füsttel
egymást is kiürítették a szobát leheletükkel
az így még üresebb még dúsabb lakásban idővel
a csomagot is behozták az előszobából a csomagot
amit idáig cipeltek és kicsomagoltak és kibontották
az ágyak akkordjaira a napgömböt és az olcsó rádió
nyikorgásának ütemére a rablók süteménybe és húsba
haraptak miközben labdáztak az őszi fényű golyóval
végül újratermelődő mesemézesüket is majdnem
felzabálták amit kabátjuk zsebében őrizgettek
mire fogyasztásra került a sor kicsit meg is olvadt a naptól
édesszájú ragadozók voltak akkor maszatos kézzel
fogdosták egymást is utána pedig a történeteket
akár a fényképeket levendulaillatos emlékeket
halottakról akikre halottak emlékeztek négyemeletes
gesztenyefa lombjától hűvös szobák foteljeiben
de mégsem volt hideg odafent úgy érezték egy idő után
a fekete is jólesne most nekik oda nem hallatszott fel
a temetés sem nem a ravatal sem apokalipszis: a földrengés
vagy a vulkánok cunamik hangjai csak az építkezések és
a kulcsos lift zúgása lapozgatták megfogdosták
a könyveket is még egyszer most is valahogy
minden érdekes volt számukra kipakoltak aztán
bepakoltak elmozdítottak mindent majd
visszarendezik ahogy találták mondták
ha mégis menniük kell innen és csak bólogattak
bólogattak hozzá mint a fák jó hely ez itt gondolták
maradnánk azért még tovább