Eső - irodalmi lap impresszum

Ez-az karácsonyról

 

(„Az ékesszólásról” tételei)

 

I.
Legyen mozgó ünnep a karácsony is.

Legyen: az első hó ünnepe.

Vagy amikor úgy döntünk, hogy mégis megtartjuk.

Az elfogadott gyermeké,

„kit küldtek őszi bánatok”.

 

II.
Annyit kell dolgoznom,

hogy karácsony előtt

már nem jut időm másra.

Sőt az ünnepet is

elhalasztom karácsony utánra.

 

III.
Karácsony előtt úgy négy és fél nappal

fölhívott Ő, és csak egy sporttáskát kért,

nem ajándéknak, hanem jól gondoltam:

hosszabb időre elvonóra készült ‒

és ez egyet is megtagadtam Tőle.

 

IV.
A szög, a biztosítótű, a drót,

a penge, a kanál, a pók,

amely lábait, és a fordított

karácsonyfa, amely ágait

nyitja-nyújtja a gyomorba.

 

V.
Abban az évben, amikor az övé

már megjelent, s az enyém még nem,

az ő első kötetét adtam

karácsonyi ajándékul

az édesanyámnak.

 

VI.
Az angyalok már sorsára hagyták,

díszeitől is megfosztották egy éjjel,

de nem adtak havat a szánkónk alá,

hogy a folyóig még elkísérjem,

itt érte a nagyböjt a nappaliban.

 

VII.
És másnap reggel, mint az álom,

mint Mózesnek a szétváló tenger,

mint fejszefokok Odüsszeusz nyilának,

mint beteljesülő, nagy szerelem,

utat nyitna a február végi hó.

Vissza a tetejére