A halál ereklyéi; Rossz idők ezek
A halál ereklyéi
a bartók béla úti bűvészboltban
első vásárlásod fő darabja a pálca volt
a bölcsek kövét eleitől fogva kerested
nagy gondot a köpeny jelentett
hiába a kézenfekvőnek tűnő megoldások
leleplezett mindent a cété
mára összeállt a kép
aki érti érti
aki nem
annak sose lesz semmi egésszé
Rossz idők ezek
február volt sötétedett
a martinelli téri templom előtt
isten járt eszemben jézus
be kellene menni letérdepelni
nem ment akkor se ment
elindultam az erzsébet híd felé
talán dér szemerkélt
vacak városi idő
súlytalan voltam sehová-tartozó
néztem a dunát
nem volt szuicid késztetésem
mégis a mocskos hömpölygő víz volt csak
elfogadni képes
hintalánc csikorog a játszótéren
föl kellene állni kinézni az ablakon
jobb így
sikongatás gyereknevetés hallgatom
magasan a hetediken
rosszak a gondolatok
újra ott a víz fölött
vonszolom magam otthonom mintha volna
öt óra van
dől minden garcia lorca
feketében menekültél esztergomba
én itt te ott
hittél amíg tudtál
a vérmezőnél már könnyem se folyt
elhagyattak
mindenki kurvára elhagyott
talán tévedtem talán a hinta
minden igaz és mégis hamis
nem emlékszem álmaimra
mintha a mélység hívna menjek
de nem mehetek
péntekig nem
fekete kabátot kell vennem
virágok május
sütni fog a nap
fekete kocsi mögött megyek
arcomra dér szitál
a mindig-február
magadra sose hagytalak
Vissza a tetejére