Próbanyomat

Csúnyán megsebesültél az

ötös számú vágóhídon, te fiú,

de milyen szépen fekszel a

hatos számú kórteremben.

Én mondom, ilyen szép

halottnak születni kell.

Mészfehér lepedők közül

hova jutsz? Mészfehér

papírra ír egy amerikai,

egy orosz meg egy magyar.

Barbár és tiszta

Tompa hang a hó alól.

Meghallja a mai igére éhes

zarándokcsapat, és a lavinát

visszatolja a hegyre. Már látszik:

egy múmia kiáltott, tátott szájában

egész élete. Értesítik a múzeumot,

ahonnan elszökött, és nemet

mondanak a beígért jutalomra.

A téridő megbillent valahogy,

nyílheggyé vált a mutató az órán

és a tájolón. Meg kéne reggelizni éjjel,

minek reggelig várni, hiszen mind

éhesek vagyunk. Leülünk a szabad

ég alatt, van egy hely, ahol az időt

egy cédrus száraz ágáról lógó

palacsintára festett óra mutatja.

Halált hozó műterem

                                            Paul Klee emlékére

Festem a felbukó lovas grimaszát,

a gyerekeket, ahogy kinevetik a csöpögő orrú tanárt,

a végét érző tengerészt, mikor a kincses szigetre gondol,

a gonosz ház felett lógó csillagot,

ahogy társai megbilincselik a kísértésbe vitt rendőrt,

egy kihalt nép meg nem született gyermekét,

ahogy a feminin birkózót két vállra fektetik,

ahogy a szív helyét átütik a gyökerek,

a szikrát, amelytől felgyullad az erdő,

és az esőcseppet, amelytől elalszik a tűz.

Mi legyek?

                           (Ács József fiának)

Fővédnök legyek vagy inkább kardnyelő?

Esetleg házitanító, mesterséges megtermékenyítő?

Vagy életem végéig könyvek lépcsein botladozzak?

S mire felérek az emeletre, elfelejtsem, miért is indultam?

Vagy, ahogy illik, cselekedjek történelmet, biológiát?

Üljek a zongorához, s kiáltsak vidáman: Allegro barbaro?

Legyek sziget, és tenger is legyek? Határos önmagammal?

Feszegessem a határaimat? A megadás fehér zászlaja is

legyek, meg a szél, amely földre teríti, hogy ne

legyen sáros a győztesek lába?

Legyek sötét parázs, vagy jégkályha tán,

hűtsek izzadó hálószobát?

Legyek a madármúzeum őre húsz éven át?

Aki, ha meghal, őt is bebalzsamozzák?

Legyek emlék, mely kaméleonként a jelenbe olvad,

vagy tintahalként maga körül mindent összezavar?

Méregtelenítést ajánlok önnek, szól valaki,

legyen Paraszt Apolló űrhajó, kerülje meg a Holdat,

a túloldalon hallgasson Pink Floydot, az innensőn

egy Haydn-vígoperát, legyen csillagszemű juhász,

ha veszít is, soha ne mondja, hogy

nem így képzeltem el a tendert,

részvéttel legyen a Down-kór rádió iránt,

írjon, fessen, árnyékát temesse mélyre,

de ne öntözze könnyeivel, mert még kikel.