Csak kék
(Arany-apokrif)
Igen, most már reggeltől estig
egyetlen szín lesz: őszi kék,
a szilva húsa betakarja
saját csonttá fagyott szívét,
fürtökben úsznak fent a felhők,
az ég is csupa indigó,
amikor kint leszáll az este,
koppan a kövön a dió,
nem írhatok, csak őszi kéket,
se zöldem nincs, se aranyom,
kékül a kék, ennyi csupán az
állítmányom és alanyom,
szóra szó jön, de mind egyforma,
szétoldódnak a szótagok,
s mit összeszedtem, mind leválnak
rólam a képzők és ragok,
körös-körül szederjes minden,
sötétkék ikra a havon,
vagy mégsem hó ez, porcelán csak
egy étvágytalan asztalon,
nyílik a kikerics a kertben,
mint emmauszi látomás,
hogyha hinném, talán lehetne
valamikor feltámadás,
hűl már a nap a láthatáron,
a hegyek éle őszi kék,
de bőrömön még elolvadnak
a gyéren hulló hópihék.
Vissza a tetejére