Ott mindig történik valami, valahogy ez fogalmazódott meg bennem korai világraeszmélésemkor, valamikor a világháború győzelmes végnapjaiban, amikor egy népes család költözött a Tisza mellől a szomszédunkba, egy nagyon lesoványodott asszony négy fiúgyermekével. Az apa nem jött velük, őt belelőtték a folyóba a szovjet hadsereg mögött ólálkodó győztes partizánok. Nálunk, Szenttamáson, a Ferenc-csatorna mellett is megritkították a magyarokat, a Tisza legdélibb szakaszán azonban higgadt módszerességgel lemészárolták a férfiakat, legfeljebb a sovány asszonyok és a gyerekek menekülhettek el. Az egyik szomszéd fiú osztálytársam lett az elemi iskolában, később kitanulta a hentes- és mészárosszakmát, keménykötésű, mokány gyerek volt, azt mesélte, hogy reggeli mellé általában a sebtében leölt állatok véréből iszik egy pohárral, időnként pedig sötét mellékutcákban elverte a hangoskodó szerb ifjakat, emiatt viszont őt verték meg a rendőrök. Végül az egész család kiköltözött Ausztráliába, őszintén remélem, hogy tejeskávét isznak reggeli mellé, vagy ami már szokás az ottani békés földrészen.

 

Mindenesetre a fenti történet is hozzájárult ahhoz, hogy szinte kezdettől fogva kételkedtem egy szépségesnek mondott, soknemzetiségű ország tartósságában, és a Tisza legalsóbb szakaszára soha sem látogattam el önszántamból.

 

Északabbra, de még mindig a Délvidéken, valamivel derűsebb volt a táj, írótáborokat szerveztünk, és feltehetően okos írásokat olvastunk fel a Tisza és az irodalom szerelmeseinek, de ott is megsúgták, hogy például Adorjánban, miután a felszabadítók megtudták, hogy színmagyar falu, a háborgó vízbe gyilkoltak több száz embert, azután amolyan balkáni elméncséggel a helység nevét Nadrljanra változtatták, ami egészen nyers fordításban magyarul azt jelenti: Ráb...szott. Bizonyos idő múltán a helybéliek tiltakozni kezdtek a cinikus átkeresztelés miatt, nem sok sikerrel, a Tiszát viszont mindig nagy szeretettel, sőt meghatottan mutogatták az íróknak. Ezzel is történt valami.

 

Nem akarok megérzéseimmel dicsekedni, de az egykor szépnek mondott ország éppen úgy hullott-hullik darabjaira, amint az ifjúkoromban megsejtettem.

Legújabb térképeket nem láttam mostanában. Pedig érdekelne, hogy manapság mi az említett Tisza menti falu hivatalos neve. Arrafelé mindig történik valami, áradáskor és aszálykor is.