Pájsli
Még ma meg fogok halni (nem nagy veszteség!), de mi lesz a pájslival, amit most éppen főzök, nem nektek, magamnak.Kiveszem a tüdőt meg a szívet a léből, érzem a babér meg a bors illatát. Hagyom kicsit kihűlni a vágódeszkán. Azért kicsit, mert jó az, amikor a húsok és izmok csíkozása közben csípi a forróság az ujjbegyemet, na meg ne dermedhessen meg az izom. A szív keményebb, mint a tüdő, hosszabban perzseli az ujjbegyet. Miért a szív a legkeményebb? Miért a szív a legkeményebb izom?
Úgy tudtam kétszer bemenni Pestre, hogy előtte két-két Algopyrin-injekciót megittam. Száraz köhögéssel kezdődött, és az örömben, hogy feljött a slejm, majd megfulladtam. Rendeltem korábban már életmentő háziorvosomtól találomra egy csomó gyógyszert, amit kihoztak. Miután elolvastam a sok félelmeteset, amit mindegyik dobozkában betegtájékoztatónak hívnak, nem mertem bevenni egyiket sem. Hívhatnák tájékoztató helyett betegfenyegetőnek. Szövegértelmező, ennek következtében szövegtisztelő állampolgár vagyok, inkább fájtam magamnak.
(Miért nem mertem bevenni, ha nem nagy veszteség a halálom? – ez a kérdés zárójelben marad!)
Ne ijedj meg, mondta az életmentő doktor bácsi, minden hülyeséget beleírnak, hogy ne perelhesd őket, de ha mégis megteszed, hát ők beleírták, hogy éppen te vagy az, akinek nem való, sőt éppen te vagy életveszélyben, ha mégis beveszed. Meg akkor is, ha nem.
Mit?
Hát azt!
A doktor bácsi azt mondta, hogy a neonemtudommi, az a citran nekem, az én állapotomban már kutyafing, ha az jobban tetszik, merthogy kutyás és macskás is vagyok, akkor macskafing, maradjunk abban, azt ne kérjem, csak az íze jó.
– Honnan tudod?
– Mondják a gyerekek. ACC 600-at vagy valami ilyesmit igyál, naponta egyet, az majd kitisztít. Nem téged, az lehetetlen, hanem minden lég- meg légmentes utat, ami előtted áll.
– Hát az, különösen a légmentes, az kevés.
Az orvosokat meg, azt mondta az egyszer már életmentő doktor bácsi, hagyjam magukra, hagyjam élni őket, mert ami miatt jajgatok, az sima gerincsérv. Gerincschérwőz. Írjad dupla wével, Klári, mondja az asszisztensnek, és escéhával, így: gerincscherwőz. Dupla wével elegánsabb, a hosszú ő-vel magyarosabb.
Merthogy közben a torkom után begyulladt a derekam. Ugyanúgy fáj, mint amikor két és fél hete egyszer már elviselhetetlen volt. Hiába minden újabb faszság (vagyis a félelmetesség meg a betegfenyegetéssel való szembemenés), nem használ semmi, nem csillapul. Ismét, újra és újra felvonulnak a testemben a gerincsérv, ma már gerincscherwőz nem teljesen önkéntes aktivistái, és én, vénember, kénytelen vagyok mutogatni magam a kis szajhák előtt.
– Vissza lehet ezt még baszni!
– Úristen, ezt a sérvet vissza lehet még baszni?
– Érzed, hogy visszamegy?
– Érzem! Érzem! Vissza fog menni!
– Ez a tizenkilencedik orgazmusom alattad.
– Akkor vissza lehet. Akkor vissza fog. Érzem, vissza fog a helyére menni.
(Jut eszembe: miért minden végzetes jövőjű betegség nőnemű a fejünkben? A férfifejben. Leukémia kisasszony, Hasnyálka, meg ez itt, az enyém – nagyképűen csatlakozom, és persze érdemtelenül –, a Gerincscherwőz. A többi, a sok elfelejtett régi – légi! – kisasszony sem smafu, például Skizofrénia nagyasszony, vagy a csókolom a kezét, Depresszionáta. Ezek után már nem is az enyém ez a Gerincscherwőz. Mindenkié! Benyomultunk! Nős – lányos – betegségünk van nekünk is! Csokros Szunamita!)
Lea (szerelem is volt a két és fél év alatt nemegyszer) amikor meglátott (gerincemmel hajbókolva, hiszen ismer), azonnal készített egy gyömbérteát. A reszeléket is megettem, jól csípett jó helyen, éppen azért még többet. Ma, otthon, amikor ezt írom neked, ezt az egészet, kedves Lu, vietnámi zeneművésznő, ne azt válaszold azonnal, hogy „én főztem ki magamnak” a csalánból és hársból főzött csurdalét. Jöttek a többiek, a többi nő, a sosem volt szeretők. Húsleves, gombás húsleves, gombás, borsos húsleves. Csak a levesek.
Hülyeség minden, amit nem árt, ha kitalálunk. Maradjunk hárman együtt ezzel a kis Gerincscherwőzzel. Azaz négyen.
– Férjhez kellene újra mennem – így Lea –, hogy legyen végre megint valaki, aki felássa a kertet.
– Nekem is megnősülnöm, hogy bejöhessen a ketrecembe az ápolónőm – így én.
– Te beszélsz? Olyan egyenes a gerinced, hogy hozzá se férek! – mondja Lea helyett Lu. Mert ő van itt. A többi senki.
– Nincs kit szapulnom – mondom nekik, hárman vagyunk –, ezért fogok megnősülni! Elveszem az ápolónőt, amint jelentkezik, akárhogy hívják is majd ott, ahol vagyok. Lu vagy Lea, esetleg Gerincscherwőz.
Milyen hatásosan bele lehetne taposni most valakibe, mászkálni benne, mindegy kiben, mászni, mászni, mászkálni, csak itt legyen. Hogy megelőzzem a gerincsérvemet, maradjon csak a kitüremkedés, akár naponta injekciózva is.
– Havonta – ezt már Lu ígéri Leának.
– Mégis naponta – ígéri Lea Lunak.
Nem dönthetek.
A pájslit azért írom, hogy mindenképpen gyertek, fogyasszátok el, a jövő héten még biztosan jó, addig ideértek, ha elkezdtem, akkor még megleszek. Csak a zsömlegombócot kell hozzá elkészítenie valakinek, mert amihez ti (ketten, esetleg majd hárman, három feleség, mind máshonnan) értetek, azt én nem tudom, nem ismerem. Na meg, hogy mentségem is legyen, zsömlém sincs, arról megfeledkeztem, száraz zsömlét hozzatok. Járjátok be érte a várost, vagy dolgozzátok meg a zsömlét hajszárítóval. Hajnalban, hatkor nyit a bolt, a mobilbolt hét előtt jön. Megáll a buszforduló után (ez egy falu, Halleluja bukása óta tanya), kilenckor már sehol, friss zsömléje van, a száraz zsömlét nem tudom semmiképpen megoldani.
Nincs a mobilbolton meg a szódáson kívül semmi, füstölt árut hoz házhoz egy kétes hírű vállalkozó. Kocsma, orvosi rendelő, állatorvos, óvoda, iskola, szomszéd csak volt. Világvégi faluvégi világban élek tizedik éve.
Puliszka, ha nincs zsemlegombóc (ha még élek, mire ideértek, merthogy fagy), az lesz. Megoldható.
Gerincscherwőz erotikus támadásának hatása alatt másfél, két, két és fél órát biztosan túlélek. Kettőtök, na jó, hármótok között. (Levest, többször kértem, most már ne hozzatok, ne emiatt tartsátok egymás között a kapcsolatot.) Fát is kell behordani. Lea, Lu és Gerincscherwőz, abban a sorrendben, amelyben maradtatok.
Ha bűzlik a bejárat előtt a macskák szája, azonnal észreveszitek, amint ide, ahol most vagyok (és akkor már nem leszek), beléptetek. Kulcs az ablakban a cserép alatt, ti csak tudjátok (három máshonnan érkező feleség, három férjes asszony). Korábban is megtaláltátok, amikor még a ház- és lakásvédelem is működött. Miattam van ott, ahol van (a kulcsra gondolok). De a kutya, Kóc is kiadja annak, akivel legalább egyszer már találkozott. Kidobja a kerítésen, ismerőst nem ugat, puli. Szeretni fog mindenkit, annál jobban, minél később találtok rám.
Értitek ti ezt? Hatszobás, tizenkét helyiséges, tornácos, nagy udvaros, kertes, faluvégi világban készül a pájsli. (Három, mások feleségét várom).
Vissza a tetejére