Hízás; A gyengébb kutya
HÍZÁS
Akkoriban a testemet kizárólag
jövő időben tudtam elviselni.
Hetvenöt, nyolcvan, nyolcvanöt kiló.
Érvénytelen hízás időkérés közben,
érvénytelen hízás – ezt persze nem mondtam
soha a családnak, csak egy füzetbe írtam.
Később kidobtam a füzetet, és pár hétig
nem látogattam meg anyát és apát.
Ami most van, gondoltam,
hosszúra nyúlt átmeneti korszak.
Az időkérést meghosszabbítom!
Mint egy sérült, instabil boka,
feküdtem a kanapén.
Megfigyelés a fürdőszobatükörben:
a testem, egy alvó állaté,
hogyan szűkül és tágul.
Ki tudja a levegőt évekig visszatartani?
Kívülről tudtam már a mesét:
„Egy napon az időkérés véget ért,
és a legnagyobb királyfi rájött, hogy
a gyengék bűnhődése soha nem jogtalan.
Ekkor visszafeküdt,
kért még egy utolsó napot.”
Hiába tudtam, hogyan fejezzük ki a jövő időt,
cserben hagytak a szavak. Szép
akartam lenni.
A GYENGÉBB KUTYA
Szép akarok lenni, mert szép kamasz
voltam egykor, aki mindenkit megkapott.
Válogathatott. És a kapitalizmusban
máig őszintén hiszek. Csakhogy felpuffadt
az arcom. Csakhogy kopaszodni kezdtem.
A gyengébb kutya baszni akar,
nem egyenlőséget.
Miféle alattvaló, aki beéri velem.
A felsősök öröme ez:
alpári, aranyérmes boldogság.
Hová lett a kíváncsiságom?
Uralkodni vágyom.
Aki egykor gyűlölt, kinevet:
ne vigasztald magad,
még traumát sem okoztál.
Vissza a tetejére