De a győztesek
Székely János versére
De a győztesek ruganyos léptei?
De a nyikorgó félcipő?
De a frissen vasalt ing?
De a részeg kurjongatás?
De az erkélyre kitűzött ünnepi zászló?
De a földig hajló fogadóbizottság?
De a kegyetlen bosszú?
De a másnapos bűz mindenütt?
Tényleg azt hiszed, hogy igazunk van?
Nagy Sándor letiportjai?
Akiket rabszíjra fűzött Batu kán?
Győztesek voltak? Ezek? Nem pedig
Szulejmán rettegett janicsárjai?
Bokáig vérben Pizarro?
Mégis ők lettek a vesztesek?
Vagy az aradi tizenhárom?
Vagy Verdun? Don-kanyar?
Auschwitz? Ami azóta történt?
Kard által? Aki kardot ránt?
Ez az egyetlen törvény?
Jobban tudtad mindannyiunknál,
hogy mindegy, melyik oldalon állsz,
mert az igazságnak nincsenek oldalai.
Minden egyéb csak képmutatás
vagy szánalmas mentegetőzés,
hogy a vereségtől megmenekülj.
Nem a legyőzöttek jajgatása,
nem a selyemlobogók suhogása,
hanem a krónikások tollának percegése
változtathatja meg végképp a múltat,
senki és semmi más nem alkalmas erre,
ők diadalmaskodnak utólag, persze,
csakis ők tehetik meg ezt, az írástudók,
te győztél, látod, aki vesztes voltál
mindvégig, és csak úgy szabadultál,
hogy élés helyett az írást választottad,
se gyáva, se bátor, csak krónikaíró
újra meg újra kitartón, így van, igen,
készséggel elfogadom, hogy igazad volt,
de nézd, milyen magabízók még,
akik majd egyszer vesztesek lesznek.
Marosvásárhely, 2019. február 1.
Vissza a tetejére