Főzés; Könyvek; Takarítás; Asztma
FŐZÉS
azt mondtad, főztetek anyáddal.
krumplis tésztát, tejföllel vastagon.
megirigyeltem, mert én még sosem.
tettem egy próbát, kivittem muttert
a konyhába. répát pucoltam, aztán
zellert. öregasszonyszagú lett a kezem,
de nem zavart. ő szótlanul figyelt. fél kiló
csirkeszívet tettem a vízbe,
akkor bensőséges lett minden,
jöhettek a fűszerek. mondtam neki,
hogy ezekkel jobban esik. egy kis
figyelmesség a levesnek sem árt.
gőzölt a fazék, kóstolgattam.
jó lesz, döntöttem végül.
Kornél csöngetett, de csak nekem köszönt.
megkínáltam. ketten ebédeltünk. azt mondta,
ízletes. én meg, hogy anyámmal főztem.
utána rágyújtottunk. muttert nem zavarta a füst.
de azért visszavittem az urnát a helyére.
könyvek
a mazsola és tádét olvasta nekünk.
vacak mesének tartottam,
de szerettem, ha este ott
ült mellettünk az ágyon.
ha ivott, a Dallos-könyveket
nyűtte. egyiket se lehetett
becsukni, mert folyton kifordította,
ahol éppen tartott. mindig máshol
hevertek a lakásban a könyvek,
ő meg ugyanott, mert
zugivó volt, és elvonult.
nem iszok, hazudta. vagy
csak óvott minket. és valóban,
már nem iszik, és nem olvas, és
nem hever a lakásban
se ő, se a Dallos-könyvek.
takarítás
a szőnyeg rostjai közt vastagon
ült a por. porszívónk nem volt,
partvis se, csak ciroksöprű. anyámék
vízbe mártogatták, hogy felszedje
a koszt. kis galacsinok formálódtak
a szőnyeg felszínén. kifelé, játszani!,
mondta nagyanyám. rohantunk
az udvarra, megmásztuk a körtefát,
bodzaágat törtünk kardozni, de
hamar kettéhasadt. szigszalaggal
tekertük át vagy spárgával, hogy
tovább tartson, nagyon vagányul
nézett ki. bodza fénykard,
tiszta sztárvórsz!
gyertek ebédelni!
nem mondom még egyszer…
mindjárt, csak még ezt a pályát
megcsináljuk. és kihűlt a leves, mire
legyőztük az ellenséget.
esőszag volt a lakásban, meg
rend. a szőnyeg felszíne
fényesen csillogott. ki kellett volna
porolni, de sose szerettünk
a dolgok mélyére nézni.
asztma
az orvos azt mondta, hogy
asztmás vagyok, klinikán a helyem,
vagy szanatóriumban. a svábhegy lett belőle,
két hét. anya vitt fel Pestre (most már
tudom, hogy Budára). hosszú volt az út
Tüskevárról, nem is emlékszem igazán,
de megvett nekem mindent, azt is, amit
nem kértem. ahogy odaértünk, megvizsgáltak,
anya zavartan mosolygott, mint amikor
piás, pedig akkor nem ivott. a szobámba kísért.
nagyon szeretlek! itt meg fogsz gyógyulni.
elmegyek pisilni, mondta, én pedig vártam
két hetet, hogy visszajöjjön.
Vissza a tetejére