A hangyák nem jönnek fel a másodikra
Nézem a hátát. Jól áll neki, ha fel van kötve a haja. Látszik a nyaka, szeretem a füle mögött azt a vágást, amit nem emlékszik, mikor szerzett. Teljes erőből súrolja az edényt. Nem a szivacsot használja, a fémdörzsi össze fogja karcolni az alját. Inkább nem mondok semmit, fogpiszkálókat török ketté, és az abrosz mintáit nézem. Kicsi levelek, az egyiket Luca leette tejbegrízzel. Luca a kisszoba küszöbén ül. Mondtam, hogy vegyél fel zoknit!, szólok rá. De apa, a szobában vagyok, válaszolja, és kicsit beljebb ül, hogy a sarka ne érjen le a küszöbről a hideg előszobakőre. Ági nem láthatja őt a mosogatótól, csak engem, de nem néz rám, hiába keresem a tekintetét, amikor betesz valamit a hűtőbe. Megengedi a forró vizet, leöblíti a habot. Az edényt a csöpögtetőre, a tányértorony tetejére teszi. Le fog az onnan dőlni, Ági. Az összetört fogpiszkálókat háromszögbe rendezem az asztalon. Derékszögű háromszög. Ági körbetörli a konyhaszekrényt, bekapcsolja a kávéfőzőt.
Majd ha lehiggadt, megmondom neki, mennyire szeretem a füle mögött azt a vágást. Szereti, amikor ilyen semleges dolgokat dicsérek meg rajta, nem a mellét vagy a seggét. Ha erősen koncentrálok arra a vágásra, elkezd viszketni? Megérzi, ha nézem. Nem tudom, hogy csinálja. Álltunk egy zsúfolt teremben a többi szülővel és Luca-korú gyerekeikkel, ő a térdig érő asztalnál töltött málnaszörpöt Lucának, én a terem másik végéből néztem őket. Az egyik apuka beszélt hozzám, a fia a jó óvó nénihez került, és amikor megkérdezte, mi melyikhez, elhúzta a száját. Nem reagáltam semmit, Ági biztos tudta, melyik óvó néni a jó óvó néni, és elintézte, hogy Luca hozzá kerüljön. Figyeltem őket a terem másik végén, Áginak a térdhajlatán próbáltam kiszúrni azt a lila eret. Hátranyúlt, és megvakarta azt a részt, ahol az eret kerestem, utána rám nézett. Az épület előtt elhúzott egy fehér kisteherautó, olyan, mint amiről a Google Maps csinálja a felvételeket. Elképzeltem, hogy engem is lefotóznak, ahogy az ablakban állok, a függöny elhúzva, a kezemben kicsi, piros műanyag pohárban málnaszörp. Van Ágiról és rólam egy felvétel a Meggymag cukrászda előtt Szentendrén. A felvételen homályos az arcunk, de felismerhető Ági sárga ruhája és a fagyi is, ő eper-vanília, én mangó és valami zöld. A testtartásából is felismerném, oldalt billenti a csípőjét, úgy áll.
Ági nézi a kávéfőzőt, meg nem fordulna. Nem nyúl a nyakához, sem a füle mögé, még mindig nézem azt a vágást. Eszternek is ugyanilyen hosszú a nyaka, de neki a kulcscsontja jobban kiáll. Nagyon szép, ha egy nőnek kiáll a kulcscsontja. A köldöke magasabban van, mint Áginak. Vagy Áginak van lejjebb, mint Eszternek. Szép a melle. Nem láttam jól, de mintha lenne egy tetoválás a csípőjén. Az előbb majdnem megkérdeztem Ágit, mi van Eszter csípőjére tetoválva, de még időben észbe kaptam. Nem akartam meglesni, nem tudtam, hogy öltözik. Meg akartam kérdezni, kér-e kávét. Ági éppen bent volt vele, és egyenesen rám nézett. Észrevett az ajtórésben.
Eszter tegnap reggel érkezett. Ilyenkor a nappaliban ágyazunk meg neki a kanapén. Ági megszagolja az ágyneműt, mielőtt felhúzná a takaróra és a párnára. Fontos, hogy a párnának jó illata legyen. Eszter pénteken jön, hétfőn hajnalban utazik vissza Szegedre. Amikor itt van, főleg a konyhában ülünk, és beszélgetünk, Ági még rá is gyújt, szigorúan az ablaknál. Tegnap a párkányra könyököltek, szorosan összeért a válluk, fújták a füstöt, és figyelték az utcát. Mi van annak a férfinak a hátán? Mintha egy teknő lenne, de nem, szerintem csak táska. Nézd, mennyivel magasabb az a nő a pasijánál, fordítva fogják egymás kezét, a nőé van felül. Látod a játszótéren azt a kék kabátos kisfiút, na, az ő anyja szokott sugdolózni egy kutyás férfival a játszótér bejáratánál, azt mondják, a szeretője. Csak félig hallottam, mit mondanak, Lucával épp görögdinnyét sütöttünk a játék tűzhelyen. Próbáltam elképzelni, mit láthatnak, a teknő alakú táskát a férfi hátán, a kutyás szeretőt, az egymás kezét fogó párt. Nem értettem, mit jelent, hogy a magas nő keze van felül.
Este kettesben maradtunk Eszterrel a konyhában. Ági sokáig altatta Lucát, fel volt pörögve Esztertől. Mindig hoz neki valami apróságot, most a lila plüsspadlizsánt. Igyekeztem jó kérdéseket feltenni neki. Eszter etnográfus. Újra és újra le kell gugliznom, mit jelent pontosan. Végül megint a True Detective-nél kötöttünk ki, és Matthew McConaughey-nél. Milyen fantasztikus színész, a Dallas Buyers Clubban is zseniális volt. Egy férfi nem képes szeretni, mondta Eszter. Nem válaszoltam semmit. Mindig elmondja, ha Rusty Cohle szóba kerül. Először azt hittem, nekem mondja. Hogy én nem vagyok képes szeretni. A sorozatban volt, magyarázta, Rusty vezet, ami furcsa, mert eddig Marty vezetett, és ezt mondja. Itt megváltozik a két szereplő között a dinamika. Már megint Matthew a téma, kérdezte Ági, amikor visszajött az étkezőbe. Úgy jött be, mintha rajta akarna kapni minket, és sajnálja, hogy csak sorozatokról beszélgetünk. Ha Eszter itt van, alig ér hozzám.
A derékszögű háromszöget átalakítom egyenlő szárú háromszöggé. Tegnap itt ült Eszter, ahol most ülök. Az előszobában még biztos érezni lehet a parfümjét, ha odamennék Lucához, át kéne mennem azon az illaton. Tíz perce ment el, azóta nem szóltunk egymáshoz Ágival. Legkorábban hat körül jön vissza, háromkor találkozik egy ismerősével, valami régi, egyetemi barátjával. Mindig eltűnik pár órára, ha itt van. Az a régi, egyetemi barát férfi lehet, de nem kérdezem meg Ágitól. Luca, ne szóljak többször! Behúzza a lábát a szobába. De bent hangyák vannak, mondja. Dehogy vannak hangyák!, válaszolja Ági, most szólal meg először. A hangyák nem jönnek fel a másodikra.
Luca csendben játszik tovább a küszöbön, a plüsspadlizsánnal sétálgat az előszobában. A lila, csillámos pólója van rajta, alig lehet lekönyörögni róla, tegnap ebbe is belevarrta Ági a jelét. Öt pólóba, két nadrágba, egy szoknyába és a cipőjébe is belevarrta a perecet, amit Luca a múlt héten választott ki az óvodában. Nekem létra volt a jelem. Könnyen lerajzoltam, mégsem szerettem, labdát akartam. Lucának tetszik a perec, szívre hasonlít. Amikor Ági tegnapelőtt megmutatta az első elkészült pólót, azonnal az a szag jutott az eszembe, amit az öregek otthonában éreztem. Negyven perc kocsival, végig a 31-esen Dormánd felé. Azt képzeltem, Fargóban megyünk, csak nem havazott, mint a filmben. Miután megnéztük, rákerestem a Google Mapsen, Fargo, North Dakota. Végigautóztam a 25th Streeten, aztán a 3rd Avenue-n napsütésben, alacsony, fehér épületek, olyanok, mint a makettek, zöld fák, a következő kanyarnál már havazott. Utána továbbhajtottam, és elmentem Pelican Rapidsbe, az egész város tele van műanyag pelikánokkal. Mintha Luca kedvenc játékában lettem volna, találd meg a képen a nyolc pingvint vagy tücsköt vagy rókát, csak itt a pelikánokat kellett megtalálni. A bokrok mögött, az ablakokban, a virágárus címerében, az ajtón. Körbeautóztam a Pelican Lake-et is, ősz volt, 2012. szeptember, élveztem, hogy nemcsak térben, de időben is utazom. Az út mellett fekete, nyitott tetejű kukák, már elvitték a szemetet. Próbáltam kitalálni, mit csináltam 2012 szeptemberében, a Lufthansánál dolgoztam, sokat túlóráztam, ősszel már sötét volt, amikor kiléptem az épületből, nem láttam 2012 őszét. A 31-esen Ági nagyanyját mentünk meglátogatni az öregek otthonában. Rózsaszín folyosó, harmadik ajtó, övé volt az ablak melletti ágy. A kardigánját próbálta levenni, Ági odament, és segített neki. Az ajtóban maradtam, akkor találkoztam vele először. Jobbra a szobához tartozó fürdőszoba nyílt, résnyire nyitva volt az ajtó, egy néni épp a hónalját mosta, egy szál fehér bugyiban állt a mosdókagyló előtt. Lógott rajta a bugyi, átütött a farpofák közötti vonal a vékony anyagon. Gyorsan elfordultam. Odamentem Áginak segíteni, a nagyanyja nyaklánca rácsavarodott a kardigán gombjára. Ahogy levettük róla, a ruha ujjában megláttam a belevasalt csészét. Neki ez a jele, ez különbözteti meg a többi bentlakóétól a ruháit. Légy szállt az arcára, Ági elzavarta. A légy a kezemnek repült, aztán a függönyön és a takarón körözött. Ági előpakolta a kekszet, a banánt és a szőlőlevet. Kinyitotta az éjjeliszekrényt, helyet keresett a keksznek. Tele volt bontatlan süteményes és ropis dobozokkal.
Vajon milyen lesz Ági teste, ha megöregszik? Egyik reggel arra fogok ébredni, hogy egy öregasszony mellett fekszem. Egymás öregszagában fogunk feküdni, de nem fogjuk érezni. Neki lesz előbb öregségszaga, vagy nekem? Meg se tudnám különböztetni. Nem tudom elképzelni, hogy másik testet is annyira ismerjek, mint az övét. Eszterét alig láttam, mégis tudtam, hogy Ági ki fog borulni. Amikor először mutatott be minket egymásnak, azt mondta, készüljek fel, mert Eszter nagyon szép, biztos tetszeni fog. Eszter mindenkinek tetszik. Ha ő ott van, nem vesznek észre senki mást. Nekem te vagy a legszebb, mondtam neki, és megcsókoltam a vállát. Kiment Eszter elé a vasútállomásra, együtt jöttek haza. Tényleg szép, mondtam Áginak, szerintem is szép. Láttam, mennyire rosszul esett neki. Azóta inkább semmit nem mondok rá. Ha Ági mesél róla, végighallgatom, és semmit nem reagálok. Sokat mesél róla. Akkor is szóba hozza, ha egy ideje nem beszélt róla. Ugye milyen szép ezen a képen Eszter? Jól állnak neki ezek a nagy fülbevalók. Eszter Prágában konferenciázik, Krakkóban előad, Eszter szerint meg kéne nézni ezt vagy azt a filmet. Szerinte Eszternek csak a krimikben van jó ízlése, a vígjátékokban nincs. Vagy azt mondja, Eszter megint összejött azzal a béna pasassal, aki csak Heideggerről tud dumálni. Oké, Heidegger-kutató. De a világ legunalmasabb Heidegger-kutatója, bár nem ismer többet. Szereti az ilyen elvont figurákat, szíve joga, de ezt sosem értette. Szerinte direkt szabotálja a kapcsolatait, pedig már elmúlt harminc. Tik-tak. Nem szeretem, ahogy Ági ezt a tik-takot mondja, és nem értem, Eszter miért bukik arra a pasasra, öreg, bajszos fickónak képzelem, de az inkább Heidegger miatt van. Rákerestem. Ha Eszter mesél róla valamit, úgy érzem, még ő is unja. Sokkal jobbat is találhatna, a pasasnak még a neve sem jut soha eszembe.
Ági megtörli a kezét a vizes konyharuhában, a hideg radiátorra dobja. A kávé lassan csordogál az üvegkancsóba. Luca nyitott szájjal néz engem, közben az előszobapadlón görget egy vonatot. Jó lenne, ha Ágit is látná, nemcsak engem bámulna ilyen sokáig. Mennyit érthet ebből az egészből? Azt tudja, hogy feszültség van, nem hülye. Menj be a szobába, Luca!, mondja Ági. De a hangyák! Nincsenek hangyák, hányszor mondjam még! Ágit nagyon zavarja, hogy Luca ilyen. Szörnyeket lát az ágy alatt, ismeretlen embert hall lélegezni a szekrényben. Majdnem minden este bejön a szobánkba, és bemászik közénk az ágyba. Tegnap délután felajánlottam, elviszem a játszótérre, hogy a lányok tudjanak beszélgetni. Luca mindig ott akart lenni, ahol Ági és Eszter voltak, felmászott az ölükbe, elővette a zsebéből a kavicsokat, amiket az utcán szedett össze. Ági járkált a lakásban, pakolta a játszóstáskába a homokozólapátot, a vödröt és az aktuális kedvencét, a lila padlizsánt. Eszter nadrágján keresztül is látszott a bugyija vonala. Törölgette a tányérokat. Ragaszkodott hozzá, hogy segítsen, kivette a kezemből a törölgetőruhát. Leültem az asztalhoz. Nagyon kellett koncentrálnom a laptop képernyőjére. Éppen Kaplanben, Louisianában hajtottam el egy benzinkút mellett. Régóta nem használhatják, az ablakok bedeszkázva, egy kupacban szemét az épület előtt. Utána a Pecan Island High School, az is zárva. Pecan Islanden mintha minden zárva lett volna, néhány épületnél hiányoztak az ajtók vagy az ablakok, nem nyitva voltak, hanem nem voltak ajtók és ablakok, bent csak üres sötétség. Rákerestem a Tuttle-iskolára, ahova Marty és Rust megy nyomozni egy eltűnt gyerek után. Old Kenner High School a Reverend Richard Wilson Drive-on, leégett 2018-ban. Körbementem, nézegettem a tető nélküli épületet, csak a külső falak álltak, mintha félbehagyták volna az építkezést évekkel ezelőtt, a falak kopottsága, az üres ablakok feletti korom hosszúkás foltjai utaltak a tűzre. Ági átnyúlt előttem az étkezőasztalon, hogy eltegye a glutén- és laktózmentes mini kakaós csigákat Lucának. Újra a bugyi vonala, sötétkék farmer, csak az egyik oldalán van zseb. Kenner High School, az ablakokban nincs üveg, az üveg előbb betörik vagy megolvad, inkább megolvad. A környékről biztos odajárnak a kamaszok cigizni, eddig matek- meg töriórára jártak oda, most bemennek az osztályterembe, keresik, hol lehetett a padjuk. Csikkek, koszos matracok a padlón. Eszter lehajolt, eltette a fazekat az alsó szekrénybe. A bugyi fekete lehet, nem is, inkább piros, csipkés széllel. Erath, Louisiana. Cölöpökön álló, egyszintes házak. A házak között nagy hézagok, nincs kerítés. Megyek a Mary Jo Roadon, szürke, borús idő, ott mindig szürke, borús az idő, 2018. július, bármelyik pillanatban eleredhet az eső. Kinéztem az ablakon, és meglepődtem, hogy odakint süt a nap. Eszter tényleg szép nő. Nehezen tudom nem nézni. Eszter is tudja, hogy szépnek látom. Lassan sétált a mosogatótól a bögrés szekrényhez, utána a tányéroshoz. Az ajtót is résnyire nyitva hagyta, amikor öltözött. Evés közben is néha tovább néz a szemembe, mint normális lenne.
Ági az asztalhoz lép, tenyerébe söpri és a kukába dobja a fogpiszkálókat. Bámulom az abroszt, az előbb még itt voltak a fogpiszkálók. Luca vakaródzik, most veszem észre. Először csak a kezét, utána a vállát és a hasát is vakarja. Sírni kezd, amikor észreveszi, hogy figyelem. Odarohanok, és az ölembe veszem. Ági kikapja a kezemből, tartja, amíg lehúzom róla a lila pólót. A pólón és Luca bőrén is hangyák másznak. Egy pillanatra nem jut eszembe, mit kell csinálni a hangyákkal, aztán lesöpröm Lucáról a rovarokat, lehúzom róla a nadrágot. Ági nyakán is mászik egy, leszedem. Most érhetek hozzá először azóta. Beviszi Lucát a hálószobába. Figyelem a padlószőnyeget, honnan jönnek a hangyák, nehezen látni a menetelésüket a mintás szőnyegen. Küszöb, plüsspadlizsán, babaház, kilóg a brachiosaurus feje a minikonyhából, világoskék éjjeliszekrény. Luca ágya alatt zacskóban ott maradt egy fél kakaós csiga. Belevágom a kukába. Luca nehezen nyugszik meg, hallom a hüppögését. Kinézek a konyhaablakon. Eszter ugyanebből az ablakból integetett, amikor Lucával a játszótérre mentünk. Elképzelem, hogy pakolom a koszos tányérokat a mosogatóba, közben Eszter a nappaliban leveszi a pólóját. Nincs rajta melltartó. A pólót a kanapéra dobja, lehajol, előveszi a testszínű melltartót a bőröndből. Az ajtóhoz lépek, látom, hogy felegyenesedik. Rózsaszín, kicsi bimbó. Ági segíthetett bekapcsolni a melltartóját, az ujjai Eszter hátához érhettek. Amikor elment, fehér blúzban volt, kilátszott a kulcscsontja. Luca még mindig sír a hálószobában. Engem hív. Nem mozdulok el az ablaktól, figyelem a játszóteret, a mögötte lévő buszmegállót. Arról fog jönni Eszter. Keresem a játszótéren a kék kabátos kisfiút, a magas nőt az alacsony férfival. Ebédidő van, nincs senki a játszótéren, Luca most felülhetne a pörgő hintára, és nem kellene tíz perc után leszállnia. A homokozónak olyan alakja van, mint Hamburgnak, most veszem csak észre. Tátott szájú hal. Megjelenik egy férfi, a hátán teknő alakú hátizsák. Boston terriert sétáltat. Valamiért azt gondolom, nem az övé.
Vissza a tetejére