Töltés; Rév; Busz
TÖLTÉS
a régen lebontott töltés
nem tart árnyékot többé
se zöld- se jeges ár nem borzolja a kedélyt
nem maradnak halak a visszahúzódó tocsogókban
nem fogják kézzel nem kerítik hálóval
az új töltés mögött a meggyalázott maradékvíz araszol
koszosan szennyesen kóborol a partok között
sebesség nem repít szánkót
lefelé kigyúrt út nem vezet
felnőttek a magoncok
nem tetőzik a rettenet
az elbontott töltés nincs
ettől már víz akármi jöhet
az új út szürkéje csévéli a napsugarakat
elhord mindent a hátán
babakocsit gördeszkát
bottal csápoló tájidegeneket
RÉV
pattanásig feszül
a rév kötél- és láncalakzata
jeges vízbe fordult
névtelen nyomorultak
felcsévélve az időből
révfalu házai szépek
az utcafront mögött
ha gyalog ha lassít a busz
bontakozik egy lassan
a gyökerekig csupaszodó világ
virágok szürke kerítés
rendben tartott előkertek
hátra lassú romlás
leépülés amortizáció
látogat a kaszás nyíratlan
műveletlen talaj jó ha füvesztve
töredezett járdalapok közüket
meglepi a gaz fojtogatja a bitumen
öreg gyümölcsfák súlyuk alatt roskadók
dísznövények és nyírott fű mintapázsit
vagy a mindent hosszabb időre megoldó beton
BUSZ
sárgabuszba göngyölt
tömeg fogja a szatyrát
a kapaszkodót
izzad a műbőrön a huzatban
ősi magyar szokás
szerint kanyarog az út
humpákolunk a régi
pattogunk az újbuszokkal
az iskola után egy élesebb balos
a kanyarba fogódzik a húsbolt
szemben néhai vegyesbolt
rozsdás táblája hirdeti a vásárlóerőt
balra mélyen benn kertek
hétvégi derülők ülepítők
jobbra a kimért telkek
zsinórnégyszögei
pirosra festett cövekek karók
kapaszkodnak a hömbölgésben
újabban nyitott utcák
ásítanak bele a fénybe
az elhúzott ablakok
remegnek zörögnek a tokban
tördelik a figyelő tekinteteket
a fel- és leszállók ritmusa
táska táskának
szatyor szatyornak
hőbörgés indulatnak feszül
utolsó rohamára készül
a leváltott nemzedék
Vissza a tetejére