Amerre mentem
Amerre mentem,
mindig vonatok kísértek.
Kémények meredtek ki a világból,
s szelek rotorjai berregtek el felettem.
A láthatáron mindenütt füstölték az eget
a szegénységig kifosztott vidékek,
s gyárbirtokok cselédjei tülekedtek
a félrecsúszott útszéleken.
Lucskos mezők kísértek,
s összetört életek roncstemetői,
míg az aszfaltgyepen rágógumin kérődző
suhanccsordák deleltek mindig délben.
Amerre mentem, mindenütt
öblös szellőzőnyílások lehelték bűzös szagukat.
S szabadjára engedett utak búcsúzkodtak:
amerre akartak, mehettek világgá isten hírével.
Vissza a tetejére