ÖrökDöbling
Döbling Döbling árnya örökre benned ing
bármit is teszel sorsod kattanó bilincs
nem tudni többé bent vagy-e vagy kint
magad lettél zár de nincs rajtad kilincs
égő fekete szemmel a gyilkos éj rád kacsint
a csillagok gyorsan forgó apró éles szikék
véres cafatokra vágják a hajnal lágy szívét
a foltos holdtojásból torz önarcképed kikel
s múltad űrhideg távolából csontodig lehel
gondolatod mélyén üres száraz meder
reményed lepkesúlya is csupán teher
mint a hazád oly kicsiny és elátkozott vagy
Európa halálos méhében lüktető magzat
egy magyar ki legnagyobbnak rendeltetett lenni
te szánalmas szent bolond gróf Széchenyi Steffi
Vissza a tetejére