Rosszat a jóhoz mérj; Ismeretlen zóna


Rosszat a jóhoz mérj

 
Itt más színű a fű, a birkák nem legelik le. Kör
alakú eltérés, tündérkaraj a neve. Azt mondják,
amikor jön az éjszaka, nimfák jelennek meg,
táncolnak, viháncolnak, emiatt nem tombolt
soha még igazán vad vihar a környéken.
 
Bár ugyanezen okból a nap sem szokott felkelni
rendesen. Félárbócon süt, kötelességszerűen,
gyöngéden, kímélő üzemmódban. Nem azért,
hogy a bánatot növelje, vagy hogy úgy érezze
bárki is, nincs menedék földön és égen.
 
A vihar érzékmegölő, a napsütés is az. A zöldes
tenger és a kéklő ég túlságosan tetszene, apály
dagály idején, dagály, amikor apály ideje volna.
A jövőt kerge homállyal hívjuk, és rosszul nézünk
a múltba, pedig mintha koboldkacajként szólna.
 
 

Ismeretlen zóna

 
Nem szorongsz, azt hiszed, időben még távol van.
Plusz túl sok a homály vele kapcsolatban. A tiszta
kilátást saját galaxisod blokkolja előled, hiábavalók
nagy teljesítményű távcsöveid, baljós felhőgubancot
és értelmezhetetlen gázburkokat látsz csupán. 111
kilométer másodpercenként, nap nap után. A jelek
szerint az Androméda lett a mindenség által kijelölt,
ártatlan ellenséged. Kikerülhetetlen ütközéssel zárul
majd a kozmikus áramlás, fagycsillagokat teremt, de
téged újjászül a romlás. Igaz, jó bolygód eltűnik, és
nem marad a Nap se. Kierőltetődsz az intelligens
űrbe. Jön a világ legnagyobb tűzijátéka, miközben
belepuhulsz a végtelenség vértelen bugyborékaiba.
És még ez sem válthat meg, hiszen tudod: a szent
kvantumuniverzumnak is van felfedezetlen határa.
 
 

Vissza a tetejére