A néni háza
Két hét, mondta a telefonba, legfeljebb egy hónap. Azt már nem mondhatta, hogy nemsokára, mert azt már korábban mondta. A szomszéd átlesett a kerítésen, de nem köszönt, azt gondolta, nem látják, a feleségének szólt hátra, hogy a gyerek jött haza. Sokat jár mostanában, mondta a feleség. Miért jön annyit? Nem tudom.
A gyereknek nevezett férfi, már hatvan fölött volt, közben kinyitotta az utcaajtót, be volt zárva, de belül volt a kulcs, csak át kellett nyúlni a rácson, ment a fal mellett, bekopogott a konyhaablakon. Csókolom, mama, mondta. Épp gondoltam, mondta a mama, hogy milyen jó lenne, ha most jönnél, mert csináltam káposztát. Nem vagyok éhes, mondta a gyerek. De azért eszel, kérdezte az anya. Persze, mondta. Gondolta, ha közösen esznek, akkor könnyebb lesz az egészet újra előhozni.
A mamának nevezett néni egyedül élt a házban, már tizenöt éve. Megművelte a kertet, nem volt nagy, a nagyot, ami kint volt a határban, már odaadta a testvére gyerekének. Valakinek művelni kell. Nem kért érte semmit, egy kis gabonát, hogy annak a néhány tyúknak legyen mit enni. Már csak néhány volt. A fiát nem érdekli a föld. Szolnokon lakik. Ahogy lehetett, elköltözött, ott van munka, meg kényelmesebb is egy olyan lakás, amiben minden van, de nincs kert, ahonnét az ember behordja a sarat. Lemegy az utcára, már mindenkit ismer, néha cserélődnek az emberek, de azokat is megismeri. Az ember nincs egyedül, ez a jó a lakótelepben.
Neki olyan ház nem kellene, amiben felnőtt Abádszalókon, minek a föld, mindent megvesz olcsón az Aldiban vagy a Lidliben, másnak meg kell, pestieknek. Nem tud mindenki a Balaton mellett venni házat, a befektetők felnyomták az árakat. Mindenki tudja, hogy a horvát tengerpart olcsóbb, mint a magyar tenger partján hozzájutni akár csak egy kis kalyibához. Kiszorultak a vásárlók, s hát persze megtalálták a Tisza-tavat, mert a Balaton után az a legnagyobb vízfelület. Az ember csak ránéz a Magyarország-térképre, és ott a tó. Ráadásul ez még olyan, hogy lehet rajta motorcsónakkal is menni, meg jetskivel, de mindezek ellenére egy ökológiai paradicsom. Itt a környezetszennyezés és a környezetvédelem még kéz a kézben jár. Aki a Tisza-tónál nyaral, két hét után úgy tér haza, mint egy kis természetbúvár, olyan szavakat használ, hogy szárcsacsalád, morotva meg dankasirály, amikről korábban nem is hallott. A szürke gémet nem mondja, mert arról azt hiszi, korábban is ismerte, pedig nem, az valami másik madár volt, amit az állatkertben látott, és tulajdonképpen nem is szürke volt.
Egyesek szerint a Balaton elrablói készítik a Tisza-tavat reklámozó filmeket, hogy ezt a vásárlói réteget távol tartsák a Balatontól, nehogy titokban mégis összegyűjtsenek annyi pénzt, hogy eséllyel indulhassanak egy ingatlan megszerzéséért, valamint hogy ezzel kárpótolják őket a budai szintű négyzetméterárakért. Negyven az új harminc, Tisza-tó az új Balaton. Nemsokára a Nyelvtudományi Intézet engedélyezni fogja, hogy egybeírják. Persze ennek következtében a Tiszató környékén is megélénkült az ingatlanforgalom, elkezdtek emelkedni az árak, minden ház ára, az olyanoké is, amelyek pár éve még csak romoknak voltak tekinthetők, nem pedig egy leendő boldog család nyaralóhelyének. Most érdemes eladni.
Finom, kérdezte az anya a gyereket. Finom, mama, szeretem ezt a lucskos káposztát, nincs tele minden szarral, csak egy kis hús. Elég az. A néni örült, hogy pont jókor és jót főzött. Hogyhogy nem dolgozol? Szabadságon vagyok. Mért? Mert el akartam jönni, hogy átbeszéljük, amit a múltkor mondtam. De én azt nem akarom. Ez nem olyan, mama, hogy akarja az ember vagy nem. Ilyen az élet, én se tudok mindig jönni, ott meg van minden. Ha nem vagyok ott, akkor is. Orvos is. Nem messze van tőlünk, a gyerekek is be tudnak nézni. Ide nem jönnek. Oda se fognak. De fognak, mert az közel van. Nem azért nem jönnek, mert messze, mondta az anya. Mindegy, mama, ez már el van döntve, és az a szolnoki egy olyan hely, hogy nem várnak hónapokig a lakókra, mindjárt beáll egy másik a sorba, ha valamelyik kimarad. Most még fenntartják, mert a karbantartóval haverok vagyunk, csak azért. De akkor mi lesz a házzal, kérdezte a néni. Eladjuk. Hogy nem lesz? Minek lenne, minden megvan ott az otthonban.
Az anya nézte a fiát. Ő az egyetlen rokona, mindenki meghalt már, akire számíthatna. A testvére gyerekei, á, nem, csak a földet akarták, amúgy hónapszám rá se nyitják az ajtót. Nézte a gyereket, és látta, azt kell tennie, amit mond, mert nincs megengedve neki, hogy mást tegyen, ahogyan a gyereknek, milyen régen volt, ő sem engedte meg, hogy a haverjaival lemenjen a Tiszára, mert veszélyes, persze leszökött, de neki, most úgy látszik, nincs hová szöknie. Majd hétvégén lesz nálunk ebéd, az Ilonka főz, meg a mama is főzhet, ha akar. Nem lehet, hogy, mondta az anya. Nem, mondta a gyerek, s hogy akkor egy hónap, mert addig tartják fenn. Nekem ez nagyon gyorsan van, mondta az anya. Már egy éve beszélünk róla, mondta a gyerek, az nem lehet gyors. Az anya eltette a fazekat a sparheltre, már nem volt meleg. És hogy lesz. Csak ami fontos, azt visszük. Befér a csomagtartóba.
Az anya nem szólt semmit. Korábban már mindent elmondott, hogy mi fontos neki. Tudja, hogy veszélyes az ő életkorában egyedül, de inkább meghal otthon egyedül, mert senki nem hív orvost, mint egy otthonban orvosi felügyelet alatt. Mert még mindig itt van például ez a káposzta, ezt is ő csinálta, még mindig annyi paradicsom van, hogy a szolnokiaknak is jut. És mennyi emlék, nemcsak az ő emlékei, hanem azokéi is, akik már nem élnek, és a gyereké is. Ki fogja azokat őrizni. Száraz volt a szeme, amikor a gyerek végül elköszönt, mintha kiégették volna. Pedig még tél volt.
A szomszéd átlesett a kerítésen. Elment, szólt hátra a feleségének. Nem volt sokat. Nem, mondta a szomszéd. A férfi beszállt az autóba, elővette a telefont, biztosította a vevőt, hogy egy hónapon belül birtokba vehetik a házat, még egyszer átbeszélték az árat és a fizetési határidőket. Ha megkapom, gondolta, akkor már kihajtott a főútra, elköltözök otthonról, már elegem van abból, ami otthon van, az állandó baszogatásból. Kicsit átszámolta, hogy mi mennyibe kerül Szolnokon. Vagy veszek egy új autót.
Vissza a tetejére