A veszély bérence
Nincsenek nagy érzelmeim,
nem történnek velem nagy dolgok,
nem vagyok hőse az életemnek,
bár mindennap én szerepelek benne.
Főszereplő vagyok,
mert mások nem szerepelnek.
Az a dolgom, hogy írjak,
bár a társadalom számára annak,
hogy írok, nincs haszna.
Valakik megállapodtak,
hogy szükség van
arra, hogy írjak,
holott nincs szükség,
senkire nincs szükség, aki ír.
Az írás társadalmilag teljesen
haszontalan.
Nem csak kenyéren él az ember,
de már épp elég olyan van,
ami nem tekinthető kenyérnek.
Azzal, hogy írok, ezektől
vonom el a figyelmet.
Akik most ezt olvassák,
nem tudnak mást olvasni,
nem tudnak olyat olvasni,
ami megerősíti például a hitüket,
amiből fontos ismereteket nyerhetnek,
hogy ezáltal megmentsék a munkájukat,
hogy elkerüljenek katasztrofális eseményeket,
például felismerjenek egy kígyót,
aminek a marása életveszélyes,
vagy tudják, hogy mit tegyenek,
ha egy medve közeledik feléjük,
pedig a medvék rendkívüli módon
elszaporodtak az utóbbi időben.
Akik ezt olvassák, kígyómarás
és medvetámadás áldozatai lesznek.
Ha többet írok, egyre több
áldozatot szed a fel nem ismert veszély.
A veszély egy gonosz lény,
valószínű az ördög vagy inkább a sátán,
az ördög olyan kedves elnevezés,
ördög egy plüssállatka, mondjuk,
és soha nem tudna kigondolni
olyat, mint a veszély.
De a sátán, az ördög másik neve,
életet adott a veszélynek,
a veszély pedig felbérelte az írókat,
hogy tereljék el róla a figyelmet,
mert csak úgy tud hasznos lenni.
Az ő munkája is eredménycentrikus,
mondhatni, teljesítménybéren van.
És a veszély az irodalmon óvatlan
szülői és tanári segítséggel
nevelkedett áldozatokra a legkülönbféle
módokon lecsap.
Minden olvasót veszélybe
sodor az irodalom.
Az olvasó potenciális áldozat,
az olvasó fizet azért,
hogy áldozat legyen.
Az olvasó kétszer is rajtaveszt.
Először a pénzét veszti el,
utána az életét.
Az író részt vállal az olvasópusztításban,
a szorgalmas írók, amilyennek
magamat is tartom,
kiemelt szerepet vállalnak
ebben a munkában.
Az író azzal, hogy haszontalan,
hogy elfogadja azt a társadalmi
ajánlatot, hogy irodalomra szükség van,
és feladja ezért a szabadságát,
a tiszta gondolatokat átváltja
érdekvezérelt gondolatokra,
a hasznosság látszatát fenntartva,
módszeresen irtja az emberiséget
ráadásul olyan, mint a sorozatgyilkosok,
nem különbözik a környezetétől,
jól öltözött, családban él,
nem folyik a tenyerén vér,
nincs kilógó szemfoga,
mint a vámpíroknak.
Fehérgalléros gyilkos,
sőt fehérgalléros sorozatgyilkos.
Úgy kel fel, mint más,
úgy kezdi a napot, mint más,
fürdés, fogmosás, borotva,
kávé, vitaminok, különösen a D,
kinyitja a gépét, és
elkezdődik az eszeveszett
öldöklés vagy gyilkolás.
Melyik rímel? Attól függ.
Egyik sem és mind a kettő.
Akkor elkezdődik mind a kettő,
az öldöklés és gyilkolás.
Vissza a tetejére