Harag Anita

Nyolc fogás

Március
A lánynak mindjárt mennie kell. Elzsibbadt a lába, de nem akarja megmozdítani, jólesik a férfi fejének súlya a combján. Ujjai közé fog pár tincset, a fodrász nézi meg így a haj hosszát, mennyit kell levágni belőle. Talán két hét múlva szakítanak. Vagy egy év múlva. Egy hónap, fél év, öt év. Szeretné látni a jövőt, mit fog csinálni egy év múlva március huszonharmadikán. Néha azt játssza, hogy belenéz az életébe, milyen lesz egy év múlva, öt év múlva, és nem tudja majd, hol van. Idegen lakásban, emberekkel, akiket még nem ismer. Tavaly március huszonharmadikán is elképzelhette, mit fog ezen a napon csinálni. Éppen belenéz a saját jövőjébe. A férfi a térdét próbálja csiklandozni.
Én nem bírnám ki, mondja.
A hét fogást is kibírom.
A férfi felül, elindul a térdtől egyre feljebb.
Hat… hét… nyolc. A nyolc fogást is kibírod.
Volt egy barátom, aki állandóan ezt csinálta.
Sima barát, ugye?
Nem, igazi… Vagyis sima barát, igen. Soha senkim nem volt előtted.
Nekem is te vagy az első barátnőm.
A lánynak indulnia kell, megnézi a telefonját, fél hat. El fog késni. Úgy csinál, mint aki indulni készül. Kiül az ágy szélére.
Ne menj még. Csak most jöttél.
Tegnapelőtt. Megöl, ha megint lemondom.
Akkor csak írd, hogy késel.
A lány eljátssza, hogy gondolkodik, aztán ír a barátnőjének. Fél óra késés belefér? Tesz a végére egy piruló fejet.
De max. fél óra.
Mikortól számítva?
Mostantól!
Fél óra múlva?
A lány törökülésbe húzza a lábát.
Szeretem ezt a lábat, mondja a férfi. Meg ezeket a lábujjakat.
Megpuszilja a nagylábujját.
Ne csináld, ezt nem szeretem!
Miért?
Nem szeretem a lábujjaimat.
Egyiket se? Mert ez a kicsi itt például nagyon cuki.
Nem cuki, hagyd békén.
Hát jó. De akkor mással kell játszanom. Mi van? A sípcsontodra gondoltam. Egyszer valaki mesélte, hogy annyira fel tud izgulni, ha a sípcsontját simogatják, hogy simán elélvez.
Én olyat hallottam, hogy valaki attól megy el, ha sokat gondol rá. Érintés nélkül.
Mármint hogy? Elmegyek, elmegyek, elmegyek, és elmegy?
Nem tudom.
A férfi a lány sípcsontját simogatja.
Na? Semmi? Esetleg a másik lábadon…
Hagyd már, neveti el magát a lány.
Majdnem fejbe rúgtál.
Dehogy rúgtalak fejbe!
De, szinte éreztem a szagát.
Menj már, nem is büdös a lábam.
Éreztem.
A lány elhúzza a lábát, és betolja a takaró alá.
Félreérted. Én nagyon szeretem a lábszagot. Ha elég erős, már csak a szagától elmegyek.
Annyira hülye vagy!
Szeretem, ahogy nevetsz.
Én meg a hangodat szeretem. Féltem tőle, milyen lesz. Amikor még nem beszéltünk.
Miért féltél?
Mi van, ha a hangod nem tetszik. Te nem gondolkodtál ilyesmin?
Én hallottam a hangodat. Kinyitottad Tibinek az ajtót a Mulassjólban, valamit mondtál neki. Szívesen, nincs mit, valami ilyesmit. És tetszett a hangod.
Még nem hallottál telefonálni. Azt mondják, telefonon keresztül olyan, mint egy pornószínésznőnek.
Mikor is fogunk telefonálni?
Utálok telefonálni.
Nem baj.
Nincs is meg a számom.
Megadod a számod?
Nem szoktam megadni. Jó, ne nézz így, neked megadom. De nem hívhatsz fel.
A férfi odaadja a mobilját, a lány beírja a számát a telefonkönyvbe.
Tényleg mennem kell.
A lány feláll, a fürdőszobába megy. Megszólal a mobilja az éjjeliszekrényen.
Ki az, kiabálja a fürdőből.
Csak ellenőriztem, jó számot adtál-e meg. Azét a pornószínésznőét, tudod.
 
December
Hiába forgatja, nem tudja megállapítani, hol áll. A GPS szerint a József Attila térnél, de ez nem egy tér, akkor nem ott van, ahol a GPS szerint lennie kell. A következő éjszakai busz egy óra múlva jön, de neki az ellenkező irány kellene, szemben viszont csak sötét ablakú épületeket lát. Olyanok, mintha kicsi, négyemeletes kórházak lennének. Elindul abba az irányba, ahonnan a busz jött. Mintha pár centivel a járda fölött járna, a combját figyeli, de eszébe jut, hogy buszmegállót keres. Felemeli a fejét, és abba az irányba néz, ahol megállónak kell lennie. Az egyik ablakban ég a villany. Nem tudja elképzelni, milyen lehet, ha valaki nem tud elaludni. Álmos, csak le kéne tennie valahova a fejét. Megérinti az ajkát, zsibbad a szája. Eszébe jut, hogy buszos a keze, beletörli a száját a vállába. A férfi biztos fent van, szerdán sokáig dolgozik, és premier is volt.
Halló, szól bele a telefonba a férfi. Nem olyan a hangja, mintha most ébredt volna.
Ugye nem aludtál? Bocs… Bocsi, ha felkeltettelek. Itt vagyok valahol a francban. Kőbánya környékén, azt hiszem… talán… igen, mintha. Mintha láttam volna a 28-as villamost.
Igen?
Rossz éjszakaira szálltam, és én most nem tudom, hol vagyok.
GPS?
Elromlott. Egy csomó fura épület, sehol senki. Sehol egy játszótér. Milyen lakóövezetben nincs játszótér? Lakóövben… Lakóöv. Vagy egy hinta legalább, egy… hogy is hívják. Homokozó. Pingpongasztal.
Keress egy utcatáblát.
Utcatáblát? Jó. Megyek, keresek utcatáblát. Utcatábla, utcatábla. Milyen volt a premier?
Klassz. Telt ház.
Gondoltam. Azért lihegek, mert megyek, és utcatáblát keresek. Nem igaz, hogy nincs itt egy utcatábla. Ott… ott vagy? Halló?
Majd találsz egy utcatáblát.
Aztán?
Aztán hívsz egy taxit.
Egy taxit?
Igen.
De én teljesen egyedül vagyok.
Nem lesz baj.
Ott egy utcatábla! Utcatábla, utcatábla, ott van, ott van! Mindjárt elérem az utcatáblát. Olyan furcsa a hangod. Jól vagy?
Minden oké.
Ilyen a hangod, ha Zolival beszélsz… Most már olyan vagyok neked, mint a Zoli?
Nem.
De te utálod a Zolit.
Nem utálom Zolit. Csak nem szeretek vele telefonálni.
Akkor velem sem szeretsz már beszélni?
Csak nem értem. Miért hívtál?
Ki mást hívhattam volna? De most tényleg. Meg tudtam, hogy ébren vagy. És egyedül vagyok a Kada utca 24–36.-ban.
Jó, akkor most már tudsz taxit hívni.
Nem… nem jössz el értem?
Hívj taxit!
De én nem ismerek taxitársaságot.
Elküldök egy számot sms-ben.
Jó… Köszi. Írok, ha hazaértem.
Mindjárt megy sms-ben a szám. Szia, Enikő.
Ja, jó. Szia.
A lány megvárja, hogy a férfi kinyomja. Rezeg a telefon, megjelenik a férfi neve és egy telefonszám. Négy hónappal ezelőtt küldött neki sms-t utoljára, a nyári intenzív táborba. Nem volt térerő a Börzsönyben, a vonaton hazafelé kapta meg az üzenetet. Remélem, nem ettek meg a medvék. Erre fog gondolni, amikor hazaér. Kiszáll a taxiból, felmegy a lépcsőn, kinyitja a bejárati ajtót. Megmossa az arcát, kibújik a ruháiból, pisil, igen, pisilnie is kell, most, hogy a vécére gondol. Nagyon kell pisilnie. Bebújik az ágyba, üzenetet kap a férfitól. Remélem, nem ettek meg a medvék.
 
Augusztus
Idared, granny smith, jonatán, golden, piros alma. Elképzeli az idared kemény héját, ahogy roppan a fogai között. A granny smith savanyú, a golden langyos édes. Valamiért langyosnak képzeli az édeset, a savanyút hidegnek. Három darab idaredet tesz a zacskóba. Körbenéz, őt nem látja sehol. Ez megnyugtatja. Elképzeli, hogy egyedül van, egyedül vásárol, most éppen három piros almát, egy doboz joghurtot és egy zacskó kávét. A joghurt nem is az övé, nem érti, miért hozta, visszamegy a hűtőpulthoz, a hidegtől libabőrös lesz a karja. Nem emlékszik, honnan vette el, ezért a vaníliás pudingok elé teszi, hasonló a dobozuk. Véletlenül ezt veszi majd el valaki a puding helyett, otthon felnyitja a tetejét, belekanalaz, édes helyett savanykás íz. Összerándul, amikor elmegy valaki mögötte, de nem érnek a karjához, sem a vállához. Továbbsétál a húspulthoz, végigfuttatja ujjait az üvegen, vékony, zsíros csík marad utána. Észreveszi a pult mögött az eladót, egyenesen rá néz, mintha rajtakapta volna, és gyorsan felolvassa az első táblát, amit meglát. Pármai sonkából kérnék tizenöt dekát. A nő zacskót húz a kezére, és a sonkát, miután lefejtette róla a papírt, a szeletelőgépbe teszi. Andrea. Biztosan Andinak becézik a kollégái, talán csak a főnöke hívja Andreának. Néhány nevet csak becézni lehet, néhány nevet egyáltalán nem, mint mondjuk a Zoét. És vannak emberek, akiket nem lehet becézni. Vagy akiket bizonyos emberek nem tudnak becézni. Éles hangja van, ahogy a szeletek egymás után válnak le a sonkadarabról. Elképzeli, hogy ő szeletel. Bal kézzel fogja a sonkát, másik keze a gép túloldalán markol egy kart, nehéz, nehezebb a gépet irányítani, mint gondolta. Nem is tud a vele szemben álló vásárlóra nézni, figyelni kell, nehogy levágja az ujját. Amikor betanították, rémtörténeteket meséltek neki, hogyan vágja le a gép az ujjhegyet, körmöstül, félbe, mint a gépsonkát. Ugyanilyen hangjuk van az emberi ujjaknak is, mint a gépsonkának, mikor szeletelik. Szemre meg tudja saccolni, mennyi a tizenöt deka, ráteszi a mérlegre a szeleteket. Tizenöt egész nyolc. Maradhat? Most néz csak a vele szemben álló nőre, aki inkább lány, mint nő, hiába nőé a hangja. Nem lehet több huszonötnél, azonnal feltűnik neki a nagy, átlátszó keretes szemüveg, nem mindennapi, de ennek a lánynak jól áll, kiemeli a szemét, a hosszú, fekete szempilláit. Talán műszempilla, jut eszébe, de ilyen messziről nem tudja eldönteni. Meg szokták kérdezni, igazi-e a szempillája, de ezt nem tudhatja. Becsomagolja a sonkát, ráteszi a címkét. Nem tudja, melyikük igyekezett jobban, hogy ne érjen hozzá a másik kezéhez, miközben átadta a csomagot. Azt gondolja, a lány egyedül van, egyedül vásárol, nem jut eszébe, hogy az a férfi, aki az előbb itt szalámit kért, az ő barátja, vagyis az ő élettársa, nem köti össze a két embert, van a férfi, aki szalámit kért, és van a lány, aki pármai sonkát. A lány beteszi a csomagot a kosárba. Eszébe jut, hogy Andrea vajon szerelmes-e. Próbálja kitalálni, hogy szemben az a nő, negyvenes, csíkos pólóban, szerelmes-e. És ha szerelmes, a férjébe szerelmes, vagy valaki másba. Van-e egyáltalán férje. Amikor tizenhárom évesen elkezdett menstruálni, figyelte a nőket, a tartásukat, a ruhájukat, a feneküket, a járásukat. Látszik-e rajtuk, hogy éppen menstruálnak. Most ugyanígy nézi az embereket, szerelmesek-e. Ez a férfi, kisfiúval a karján, biztosan szerelmes. Figyeli az arcát, látja-e rajta a szerelmet. Sokat mosolyog, talán ez a szerelem jele, de lehet, hogy az csak a kislánya miatt van, mert lány, nem is fiú, ahogy először hitte. Talán csak akkor látszik valakin a szerelem, ha a szerelme is ott van a közelben. Vagy ez a lány, tizenhat éves, nyomkodja a telefonját, és közben mosolyog. Biztosan szerelmes. Nem veszi észre, hogy az út közepén áll, hetvenes néni próbálja kikerülni. A néni is lehet szerelmes, vagy volt szerelmes, hányszor lehetett szerelmes, meg tudná-e mondani, ha kérdezné. Gondol-e még a szerelemre, egy hetvenéves bácsira, amikor nincs vele. Vagy ez a férfi, magas, barna hajú, listával a kezében, szerelmes-e. Nem látszik, hogy szerelmes lenne, de most éppen listát olvas, listaolvasás közben nem is lehet szerelmesnek lenni. Halszag. Körbenéz, de ebben az üzletben nincs halas pult, nincs akvárium zöldes-zavaros vízzel, a víz tetején úszkáló pikkelyekkel, lassú, bágyadt pontyokkal. Mindent megvettél, kérdezi tőle a listát olvasó férfi már a kasszánál. A lány a férfi vállára hajtja a fejét, megszagolja. Nincs halszaga. Aztán a kosárba néz. Tejföl, három piros olasz alma, pármai sonka. Nem érti, hogy került oda a pármai sonka.
 
Február
Csőre Gábort nem látja jól. Kicsit előrébb dől, de takarásban van, át kéne hajolnia a korláton. Még egy kicsit előrébb. Mi van, ha leesik, jut eszébe, lezuhan az alattuk lévő erkélyre. Az idős nő táskájára esne az üres széken. Ki ne ess, mondja a férfi. A lány hátrébb dől, könyökével a karzaton támaszkodik. Csőre Gábor visszajön a színpadra, oda, ahol ő is látja, és leül a kanapéra.
Olyan, mintha csak a háromnegyedét látnám egy filmnek, suttogja a lány.
Nem történik a színpadnak azon a részén semmi érdekes, válaszolja a férfi, nem suttog.
Nem kell suttogni. A lány szereti azokat a részeket, amik nem látszanak, vagy amik mellékesnek tűnnek. Figyelni azt a színészt, aki a háttérben áll, éppen semmi dolga, csak figyeli az eseményeket, mintha ő is néző lenne. Aztán egyszer csak megszólal, előrelép, erősebb a hangja, mint képzelte, jelen van, sőt, ő a jelenet főszereplője. Percek óta azt a szőke színésznőt figyeli, nem tudja a nevét, a lépcsőn ül, néha megnézi a kezét, mintha lenne benne valami.
Ezt elrontották, mondja a férfi.
A lány suttogva kérdez vissza, mit rontottak el, hogy közelebb hajolhasson a férfihoz.
A kalapot fel kellett volna dobnia a levegőbe, amikor kiment, de korábban elejtette, ott van a színpad szélén a szék mellett.
Te onnan többet látsz, mint én, suttogja a lány, előrehajolva sem látja a szék mellett a kalapot.
Majd tudósítok, mi történik, mondja a férfi, már ő is suttog.
A lány a zöld ottománt figyeli, a zöld ottománnak milyen szerepe lesz később. A férfi elfordítja a lámpát, miért is nem gondoltam a jövőre, erre a mondatra vár, mindjárt elhangzik, csak még Csőrének fel kell vennie a kabátját a fogasról, a fogas innen nem látszik, a színpad jobb oldalára állni, a férfi azt a pontot nézi, ahonnan az a mondat el fog hangzani, miért is nem gondoltam a jövőre, felkapcsolja a lámpát, kék fény.
Ő kicsoda, kérdezi a lány, a szőke színésznőre gondol.
A férfi megmondja a nevét. A lány ráteszi az állát a karfára, kialszik a fény a bal oldalról, most középről villan fel. A férfi figyeli a fényköröket a színpadon, amit követnek a színészek, vagy a fénykörök követik a színészeket. Inkább egyszerre, ugyanazt csinálják, tudják, mikor fog hátra vagy előre indulni a másik. A körök összeérnek, mint két halmaz, a színész középen, a közös halmazban áll. Elképzeli, hogy a jobb oldali lámpa egyszer csak rájuk irányul, kettőjükre, és meg kell csókolniuk egymást, mint az amerikai filmekben a baseballmeccsen. Még sose hozott ide senkit. A lány kihúzza magát, mintha tudná, hogy a férfi őt nézi, a szája enyhén szétnyílt, összezárja, kicsit oldalra billenti a fejét, mint aki elmélyedt a darabban. Éppen eljátssza, hogy elmélyedt a darabban, mintha ő is egy színdarabban lenne. A férfi is csak eljátssza, hogy ő a bal oldali világosító. Várja azt az időt, amikor már nem játssza el saját magát, hanem tud természetesen viselkedni. Kíváncsi, milyen a lány, ha nem figyel ennyire oda, hogy szépen üljön, hogy eltakarja a száját, miközben mosolyog, mert azt hiszi, csúnyák a fogai, pedig csak szabálytalanok. A perecről a lány térdén lelóg egy sódarab. A lány megmozdítja a lábát, egy pillanatra megfeledkezett a perecről, hogy ott van a térdén, és meg kéne ennie. Majdnem leesik, a földre szóródik a morzsa.
 
Június
Meg fogod égetni az ujjad. A férfi a panírozott húst a sercegő olajba teszi.
Nem fáj, kérdezi a lány. A férfi újabb szeletért nyúl.
Nem érek az olajhoz. A férfi újabb szeletért nyúl.
Az olaj nagyokat pattan, a lány hátrébb lép. Visszamegy a pulthoz, a lisztben, a tojásban és a zsemlemorzsában is egy-egy szelet.
Nem gondoltam, hogy tudsz panírozni.
Látod, milyen rejtett képességeim vannak!
Hol tanultad?
A nagymamámtól.
A jó fej mamádtól?
Csak egy nagymamám volt, mondja a lány. A férfi megfordítja a serpenyőben a húsokat. A másikat nem tekintem annak.
De még él?
Gondolom. Nem beszélek vele. De anyám mindig panaszkodik rá. A nagyanyám meg rám panaszkodik. Én meg neked anyámra.
A lány egyik kezén az ujjai tojásos-zsemlemorzsásak, a másikon lisztesek.
Nem is nagyon beszélsz anyádról.
Nincs igazán miről. Csak egy anya.
A férfi kiemeli az aranysárgára sült szeleteket, az odakészített, szalvétával letakart tányérra teszi. Az olaj egyre nagyobb foltban átáztatja a szalvétát.
Nem fáj, kérdezi a lány, a férfi újabb szeleteket rak a serpenyőbe.
Tényleg nem.
A férfi kinyitja az ablakot.
Olyan jó, hogy neked van ablakod. Nekem nincs ablak a konyhámban, de nem is nagyon szoktam főzni.
Ezért nem?
Csak nem.
De szellőződ van.
Nincs. De hát voltál már a lakásomban, láttad.
Egyszer. Csak néhány dolog maradt meg bennem. Például a nappaliban a lila függöny. És a vécében az egész falat borító esőerdő. Retró.
Utáltam, hogy a vécében mindig a fehér falat bámulom.
Meg a fikuszod, Edit.
Remélem, jól van, három hete nem locsoltam meg.
Átmehetünk valamelyik nap, ha gondolod.
Majd úgyis haza kell mennem pár dologért, otthon maradok kicsit.
Elmenjek veled?
Nem kell.
Nem is azért, mert kell.
A lány tör egy darabot az egyik húsból. A férfi látja, miközben eszik. Kinyitja a száját, morzsa ragad a szája szélére, a fogaira, biztos csúnya, miközben rág. Eleinte nem akarta, hogy a férfi csúnyának lássa, miközben rág. Nem mert enni előtte. A csap alá tartja a kezét, meleg vizet enged rá. Összedörzsöli az ujjbegyeit, nehezen jön le a tojásos zsemlemorzsa. A darabok a lefolyóba esnek.
Három év körüli kislány pisil egy szürke Audi mellett. A folt egyre nagyobb a lába között, eléri a rózsaszín szandált, és továbbfolyik a kocsi alá. Nem ül az autóban senki. A kislány anyja a motorháztetőnek támaszkodik, telefonál. Nem tudja eldönteni, észrevette-e a pisilő kislányát. Fel is nézhetne, és észrevehetné a férfit az ablakban, ahogy a pisilő kislányát nézi. Arrafelé nézne, amerre a férfi néz, akkor látná, mit csinál a lánya. Kicsit hátrább lép az ablaktól, így takarásban van. A kislány felhúzza a bugyiját, odatotyog az anyjához.
Nem ég oda, kérdezi a lány, éppen újabb darabot tör alulról az egyik húsból. A férfi kiveszi a szeleteket a fogóval.
Ne lakj jól ebéd előtt.
Ez most olyan volt, mintha a nagyanyám mondta volna.
A halott? Viszel be szalvétát?
Már vittem be. Mit nézzünk? Szokásos?
Vagy csak beszélgessünk.
Most inkább néznék valamit.
Oké, én viszem a tányérokat, te hozod a laptopot. Az ágy mellett van a szekrényen.
 
Július
Az Állatfarmhoz új barátod csatlakozott, Vibrasphere megosztott egy videót, Antal Kovács hozzászólt egy bejegyzéshez, Katalin Schmith meg lett jelölve egy fényképen, sínadrág olcsón, Emberek, akiket ismerhetsz, Széplány Gyűjtő, mi a franc, Bronzpulyka megosztott egy videót. Pár hónapos tacskó fél lemenni a lépcsőn. A férfi arra gondol, ezt meg kell mutatnia a lánynak, ha bejön a szobába. Felnéz, itt fekszik mellette az ágyon, fülében fülhallgató, nem a nappaliban beszél telefonon. Videót néz ő is. Havas táj, gyorsan siklik a tekintet, dombok, kanyarok, a háttérben hegyek, fák, néha látszik a síelő léce, lassul, lassul, piros kabátos lány várja a célnál, a síelő egyenesen a karjaiba síel. A férfi nem emlékszik, hogy a lány bejött a szobába. Vajon mióta van itt? Eszébe jut, csinált-e valami hülyeséget, amióta itt van. Azt nem tudja, pontosan milyen hülyeséget. Kattogtatni az állkapcsát például. A lány egyszer rászólt. Beakasztotta az állkapcsát, aztán ki. Nem vette észre, hogy csinálja. Nem is attól félt, hogy valami hülyeséget csinál, hanem hogy hülyén néz ki, amit csinál. Az arca nézhet ki hülyén, az ujjai vagy a térde kevésbé. Próbálja figyelni az arcát. Észrevette, hogy koncentrálás közben beszívja az alsó ajkát. Ezt a lány talán nem látta még. Ropogtatja az ujjait az ágyban. Amióta a lány megkérdezte, nem fáj-e neki, zavarja ez a hang, de csak az után veszi észre, hogy csinálja, amikor hallja a hangot. A lány entert nyom, új videót néz. Most már nem síelőket, hanem szánkózós, családi videókat. A függöny mögül kilátszik a sarokba állított síléc. A lánynak nincs, majd bérelnek neki egyet Val di Fiemmében. Még sose síelt. Enikőként gondol rá. Nem Eniként, Encsiként vagy kicsimként. Nem becézi a lányt. Néhány nevet nem lehet becézni, néhány embert sem lehet. Őt se becézi a lány. Azt mondja, Martin. Őt szokták becézni, de a lány nem akarja vagy nem tudja. Ő sem hívja úgy, Eni, ahogy a barátnői hívják. Eni lejjebb csúszik az ágyban, nem, Enikő csúszik lejjebb az ágyban, felhúzza a térdét, kicsit megemeli a laptopot. Megtapogatja az alját, biztos túlmelegedett. Most anélkül nézheti a lány laptopját, hogy észrevenné. Nem szereti, ha belebámul a képernyőjébe. Most nem tudja remegtetni a térdét, mert akkor nem látná rendesen, ahogy négy kisgyerek szánkón indul lefelé a lejtőn, fent az apa indítja el őket, lent az anya vár. Le fognak dőlni a szánkóról, valószínűleg már az elején. Nem tudja, a lánynak feltűnt-e már, hogy ezt csinálja. Nem szólt neki. A férfi nagyapja járatta így a térdét tévénézés közben. A barátnője a nagyapjára emlékezteti, ezen elneveti magát. A lány nem fordul felé, nem kérdezi meg, min nevet. Emberek esnek ki a szánkóból, és gurulnak lefelé a havas domboldalon.
 
Szeptember
Büdös vagy.
Büdös vagyok?
Halszagú.
Harminchárom centis pontyszag. Meg sügérszag. Azt apa fogta, de segítettem kiszedni a horgot, nagyon benyelte.
A sügér hasonlít a csukára, ugye?
Hát azért nem. A csuka foltos, a sügér csíkos.
A férfi kiveszi a dzseki zsebéből a mobilját, a konyhaasztalra teszi. Most a konyhaasztalnak is halszaga lesz. A fürdőszobába megy, becsukja az ajtót. A lány a konyhában marad, onnan hallgatja, ahogy csobog a víz a kádba. Felveszi a telefonját a konyhapultról, csuka, írja a keresőbe. Sügér. Ponty. Érzi a halszagot, a kabátjából jön, vagy a férfiból, még csukott ajtón keresztül is érezni.
Bejöhetek?
Behoznád a mobilom?
Most a kezének is halszaga lesz. A férfi már a kádban fekszik, a szőrszálak feketén tapadnak a combjára és a mellkasára. A farka összetöppedten oldalra konyul, rá a combtövére. A lány leteszi a mobilt a mosógépre, utána a csaphoz megy, és megmossa a kezét.
Ezt fogtuk.
Ponty a férfi kezében, sügér az apjáéban. Csak kezek és halak látszanak.
Ez hol van, kérdezi a lány.
A huszonhármas csatornánál. Várj, mutatok még képet!
A lány leül a kád mellé, könyökével nekitámaszkodik a kád szélének. Vajon megismerné a férfi csuklóját, ha nem tudná, hogy az övé? Ha semmi más nem látszana belőle, csak a csuklója?
Senki nem volt kint. Kicsit nagy volt a sodrás, de még tudtam pergetni. Nézd, milyen zöldek a fák. Nem is láttam még ilyen zöldet.
A lány belenyúl a vízbe.
Nem lesz túl forró?
Ja, de.
Csend, mintha valaki kikapcsolta volna a tévét. A lány hagyja, hogy az ujjáról csöpögjön a víz, aztán a férfi válla fölé emeli a kezét, és a nedves cseppeket nézi a férfi száraz vállán.
Gyere el legközelebb! Hozhatsz könyvet, olvashatsz.
Majd egyszer.
Majd egyszer, majd valamikor, mindig ezt mondod.
Mert majd egyszer elmegyek.
De sose jössz.
Annyira nem vagyok oda a horgászatért.
Akkor nem fogunk horgászni, csak kirándulni. Piknik. Tudom is én.
A lány ráteszi az állát a karjára.
Anyuék is jönnének.
Nem tudom.
Megismernéd egyáltalán anyámat, ha találkoznátok?
Mi van?
Hagyjuk.
A lány hátrébb csúszik, hátát nekinyomja az ajtónak.
Csak sose jössz át.
Ez nem igaz.
Jó, nagy néha igen, ha szülinap van.
De hétvégén mész, és hétvégén tanítok.
Bevállaltad. Mondhattál volna nemet, de bevállaltad a hétvégi középhaladót, meg sem kérdeztél.
A lány a mosógépet nézi, nyitva az ajtó, látszik a dob fényes felülete. Még pár órát nyitva kell hagyni, hogy kiszellőzzön, a ruhák a szobában száradnak, a nyitott ablakon jön rájuk a levegő. Öt óra, még van idő kimosni a fehéreket is, most a szennyestartót nézi, amiben a fehérek vannak. Elképzeli a ruhákat, ahogy összegabalyodnak, egymásra lapulnak, szagok keverednek szagokkal. Ha levenné a tetejét, megérezné, milyen a kettejük szaga. Más a szaga, mióta a férfival van. Olyan kesernyés.
Hallod, amit mondok, kérdezi a férfi, és ujjaival vizet spriccel a lány arcába. Próbálom megbeszélni, és nem is figyelsz.
A lány mindjárt nevetni kezd, ezt várja a férfi, most még nem nevet, nem is mosolyog, csak néz. Nevetnie kéne, a tegnapi filmben a pincérnő egy pohár vizet öntött a főszereplő arcába, hogy megnyugodjon. What the fuck, kérdezte a főszereplő, aztán elnevette magát. A lány nem nevet.
Nem figyelsz arra, amit mondok, mondja a férfi. Megértem, hogy bevállaltad a hétvégét. De hiányzik, hogy nem jössz velem sehova. Jó, tudom, a sehova túlzás. De sose jössz családi programokra. Ilcsivel egyszer találkoztál. Igen, nem szereted a gyerekeket, világos. De ő nem csak egy gyerek, hanem az unokahúgom. Te is benne vagy az esti mesében. Nagymamával, nagypapával, Hannával a játszótérről, és velem együtt. A múltkor azt hitte, hogy az a baba vagy, amit anyuéktól kapott. Hosszú, kétcopfos, vörös hajú baba irreálisan nagy szemekkel. Vitte körbe-körbe a lakásban, hogy ő Enikő baba. Mondj valamit, kérlek! Ne játsszuk ezt megint. De látod, megint ezt csinálod. Pedig megbeszéltük, hogy így nem működik. Ne nézz így, tényleg mindig ezt csinálod. Jó, akkor én is. Én sem mondok semmit mostantól. Itt fogunk ülni, és semmit nem mondunk egymásnak. Én is tudom ezt csinálni. Tessék, akkor csinálom.
 
Február
A lány próbálja kitalálni, tetszik-e a férfinak. Összébb húzza magán a kabátot. Ha erősen megnyomja az oldalát, ki tudja tapintani a bordáit.
Te miért nem fázol, kérdezi a barátnőjét.
Több tequilát ittam, mint te, válaszolja.
Én nem ittam egyet se.
Éppen ez a baj.
A barátnője elnyomja a cigit a falon, a hamutálba teszi a csikket a párkányon.
Nem szívsz el még egyet?
Azt hittem, fázol.
Nem vészes.
A barátnője arrébb tolja a hamutálat, és a párkányra ül. Térdére teszi a papírt, rászórja a dohányt. A lány toporog, próbálja elterelni a figyelmét arról, hogy fázik, és próbálja nem bámulni a férfit. Idősebb, mint ő, a harmincas évei végén járhat, keze a kabátzsebében. Amikor ránéz, de a férfi nem néz vissza rá, újra a barátnője kezét nézi, a mutatóujján lévő gyűrűt, a körméről lepergett pár helyen a fekete festék. Megnézi a saját kezét, a lila körmén csak ott látszik egy kis hiány, ahol tegnap frissen belenyúlt. A barátnője mellett a hamutartó majdnem tele csikkekkel, Marlboro, Pall Mall, vékony Lily, az egyik csikkre rágó ragadt. A hamutartó mellett táska, utána a bejárati ajtó Mulassjól felirattal, mellette a másik kirakat, a párkányon nem ül senki, székek, hárman körbeállják az asztalt.
Most tényleg nem jön, kérdezi a férfi a barátját. Hüvelykujját végighúzza az egyik kulcson a zsebében, először a bejárati ajtó kulcsán, aztán a kapukulcson, végül a kicsi postaládakulcson.
Nem írt, válaszolja a barátja, nézi a telefonját, és beleiszik a sörbe. Ez már húgy, mondja, és a földre önti. Az asztal lapján ragacsos körök. Még egy, kérdezi.
A férfi a poharára néz, már átmelegedett az üres üveg a kezében.
Ugyanezt?
A férfi bólint.
De ne menjünk be, mondja. Szar bent a levegő.
Ott álltam az edző előtt, folytatja a történetet a melegítőfelsős, aki hozzájuk csapódott. Mondom neki, hogy nem megyek, nincs az a pénz. Ő meg csak győzködött tovább.
A benti hangok felerősödnek, ahogy a barátja kinyitja az ajtót, az üres söröspoharak a kezében. Lábával támasztja meg az ajtót, a lány odamegy, tartja neki. A férfi máris bánja, hogy nem ő ment be új kört kérni. Most mondhatott volna valamit a lánynak.
De az öltözőben már nem volt nálam, és totál elfelejtettem, hova tettem.
A férfi nem érti, mit felejtett el a melegítőfelsős, mi nem volt nála, de már azt sem értette, hova nem akart menni. Amikor majd kifelé jön a barátja, poharakkal a kezében, odamegy, kinyitja az ajtót, és rámosolyog a lányra, vagy mond neki valamit. Hátha a lány megint odajön, egyszerre érnek oda. Figyeli a pultnál a barátját, sok fej között próbálja megtalálni a kopaszodó fejét. Ott van, már fizet, sörös üvegeket hoz, tortilla is van nála, azzal biztosan nem tudja kinyitni az ajtót. Még nem szabad elindulni, még mindig nem, mindjárt, ott áll az ajtóban két ember, azokat ki kell kerülni, most.
 

Vissza a tetejére