Árulás
(Csoóri Sándor Húsvét másnapján c. versét olvasva)
húsvét van megint
virágzó barackfák köszöntik lelkesen
siettében kifényesedő szél
harangzúgásba öltözött hitünk
az áhítat csöndjében
megcsörren valaki zsebében harminc ezüst
hát nem vettétek észre hogy van köztetek valaki
aki fél a szemetekbe nézni
külön utakon jár
arcán sose napozik mosoly
semmit sem láttatok semmit sem hallottatok
cinkosok voltatok vagy ártatlan balekok
szemhéjak zsalugáterei ereszkednek alá
sebtiben pihenni óhajt a lelkiismeret
meg lehet lapulni sunyin de elbújni nem
Júdás talpa alatt fütyül a szél
Péter a kakast hajkurássza
hogy kitekerje a nyakát mielőtt megszólalna
a kereszt már ott komorlik a Golgotán
végigcsorog rajta az ártatlan vér
mi lesz ha egyszer nem támad fel a Megváltó
elkárhoznánk valamennyien
a pokol tüzes fenekére jutnánk
ha már nem ott volnánk ma is
Vissza a tetejére