Mikronéz ima; Zsilip
Mikronéz imaFérgek verítéke, tenger, mutasd
szilárdságod. Mutasd, hogy nem
úgy folysz, ahogy a tojássárgája vagy a
tojásfehérje a tenyeremen. Mutasd,
hogy ringásod, hullámlásod megnyugszik
egyszer. Csavarpálma termését
szórják beléd az istenek. Csavarpálma
terméséből föld lesz, mézszagú. Csavar-
pálma terméséből szárazföld lesz.
Férgek verítéke, tenger, határaid
lesznek, megveti benned lábát
a szilárdság, csavarpálma termésétől
megreng a föld, de aztán szilárdan
áll, ahogy a kosárból kiszórják az
istenek a vízre. Tenger, férgek verítéke,
tenyeremen tojássárgáját, tojás-
fehérjét hordom. Apám mézét,
anyám lepényét. Pedig én is
az istenek lábában növő daganatból
lettem. Anyám és apám méze
és lepénye csak káprázatként lebeghet
felettem. Akit anyából földre
tettek, nem ismeri már a féreg
verítékét. A csavarpálma feszíti,
megtartja gerincét. Az istenek
lábából a daganat magára ismer,
de csak téged látna, tenger. Férgek
verítéke, ments meg engem, tenger.
Ha tükrödbe nézek, ne mást lássak.
Ha tükrödbe nézek, hadd reméljek,
akármennyire látom, hogy ismeretlen.
Zsilip
Amikor papucsomért tapogatózva
hajnalban a fürdőszobába indulok,
negyvennyolc fölött megesik az ilyen,
hiába van hajnal, ez egy másik
napszak, ígéretei besüppednek, mint
az arc és különösen a szem körül
húzódó vizesárok ösztönző fényei. Amit
megígérek, sokszor elfelejtem. Úgy
hajtom vagy nem hajtom fel a vécé
műanyag deszkáját, mintha időmnek,
a napi folyamnak zsilip
kellene, rögzített kamra, később
majd keszonzsilip, ferde síkú
csatorna, egyik helyről a másikra
elérnem szabályozás nélkül alig
lehet. De itt a visszaút az ágyig,
a paplanról lecsúszott a paplan-
huzat. Hason fekve könnyen
nyakszélig húzom, úgy alszom
vissza, elodázva a kezdést,
hogy nem kell észrevennem,
milyen észrevétlenül és mennyire
véglegesen vagy időlegesen
hűl ki a kezem.
Vissza a tetejére