Eső - irodalmi lap impresszum

Gójur ánvé, avagy Erika becsukta az ajtót


Először a Transporter motorját hallom, ahogy felbúg és elindul, majd Erika indítja a Swiftjét. A konyhaasztalnál bambulok. A tartón Erika lakáskulcsa, a pácolt deszkába ütött, krómozott szegek egyikén fityeg. Ez már a pótkulcsom lesz.
Erika most költözött el. Az anyja jött érte, és Andi, a barátnője. Rengeteg cucca volt, meg a gyereknek is. Van egy tízéves kislánya. Nem én vagyok az apja. Négy éve ismerjük egymást, két és fél évet éltünk együtt.
Hordták a Transporterbe a dobozokba tömött ruhákat, a konyhai robotgépet, a mikrohullámút, a kerékpárokat. Sokáig pakoltak. Nem tudtam nézni, átmentem a szomszédba Gergőt korrepetálni. Mikor az ablakból láttam, hogy végeztek, akkor jöttem vissza. Hogy Erika ideadhassa a kulcsot.
Kibaszott rossz a lakásban egyedül. És ez így lesz holnap és holnapután is. Szerencsére nem sokat vagyok itthon. Délelőtt az általánosban tanítok, délután órákat adok a gimiben. Szeretem fittnek érezni magam, ezért esténként kondizni járok. Ha ezután hazajövök, üres lesz a ház. Nekem kell mosogatnom, mosnom, takarítanom. De mikor? Esténként, hétvégeken?
Muszáj két helyen dolgoznom, még nem fejeztem be a házfelújítást, hátravan a külső pucolás. Kértem rá pénzt Erikától meg az anyjától, de felháborodtak. Azt mondták, enyém a ház, fizessek én. Az én anyám segített a házvásárláskor. Ő vette meg az egyik szobabútort, sőt a felújításba is beszállt. Erika szülei nem adtak egy fillért sem, pedig a lányuk és az unokájuk itt lakott.
Aztán ott a kocsi, a Lexi, csak így hívom. A Lexus Andere már nem fiatal, tizenkét éves, de új Lexust a tanári fizetésemből nem tudok venni. Ezt sem olcsó fenntartani, mégiscsak luxuskocsi. 2200 köbcentis, 177 lóerős. Van benne automata sebváltó, blokkolásgátló, sebességszabályozó, a bőrülések elektromosan állíthatók és fűthetők. Gyönyörű fekete járgány. Ha ezzel megjelenek valahol, felfigyelnek rám.
A kollégák jó tanárnak tartanak, mert szigorú vagyok a gyerekekkel. De nem szeretem őket. Idétlenek, értetlenek. Fárasztó egész nap küszködni velük. A pénz viszont kell.
Mikor én jártam iskolába, volt egy nyugdíj előtt álló tanárnőnk, akire felnéztünk, és a kollégái is. Magyart tanított, meg osztályfőnökünk is volt. Apám a téesz fűrésztelepén dolgozott, anyám meg a tésztaüzemben. Jelentéktelennek, semmi kis embereknek láttam őket. Siralmasnak az életüket. Nem akartam olyan lenni, mint ők. Arra gondoltam, ha tanár leszek, engem is tisztelni fognak. Nehezen találtam ki, mit kellene tanítanom. Nagy sokára, úgy ’80 körül hallottam a Fleetwood Mac egyik számát, a Go Your Own Wayt. Nagyon megtetszett. Azon gondolkodtam, miről szólhat? Maga a szöveg is zenélt. Mondogattam magamban: gójur ánvé. Úgy döntöttem, megtanulok angolul, hogy értsem. A gimiban a németet tanították, de hamar elterjedt, hogy tanulom az angolt is. Jöttek hozzám a csajok, hogy fordítsam le ezt vagy azt a kedvenc slágerüket. Arra gondoltam, ha ez ilyen menő, akkor angoltanár leszek.
Szegeden végeztem a tanárképzőt. Nem volt könnyű, épphogy átmentem a vizsgákon. Szerettem volna a városban maradni, de csak itthon találtam állást. Ennek az volt az előnye, hogy lakhattam a szüleimnél, nem kellett albérletet fizetnem. Az első év nehéz volt, minden délután óravázlatokat gyártottam. Majd beleőrültem!
Utána könnyebb lett, a következő években már épp csak ránéztem az óravázlatokra, legfeljebb kicsit javítottam rajtuk. Hogy mégse legyen annyira rózsás a helyzet, kaptam egy osztályt. Ez rengeteg papírmunkával jár. Melyik gyerek sajátos nevelési igényű, melyik hátrányos helyzetű, melyik halmozottan az. Összeírni a hiányzásokat. Nem volt elég a gyerekekkel küszködnöm, adminisztrálnom is kellett.
Az egyik tanítványom, Janka, gyenge volt angolból, a többi tantárgyból négyes-ötös. Az egyik szünetben megkeresett az anyukája, hogy hogyan segíthetne a lányának. Szép arcú nő volt rövid barna hajjal. És csinos is. Többször érdeklődött Janka fejlődéséről, de a második alkalomtól már nem csak Jankáról beszélgettünk.
Edit korán házasodott, hamar elváltak. Hétvégeken találkoztunk, olyankor Jankát elvitte a nagyanyjához. Az óvodában dolgozott, és gyakran mesélt a gyerekekről, hogy melyik mit csinált a foglalkozásokon. Nem értettem a lelkesedését. Nekem az is furcsa volt, hogy meditál. Hogy tud olyan sokáig mozdulatlanul ülni? Először azt javasolta, menjünk sétálni a Körös-partra. Nem értettem, mit bóklásznánk ott a gazban. Így inkább uszodába jártunk. Egyszer csak bejelentette, nála elmúlt a szerelem. Faggattam, hogy lehet az. Azt mondta, ő sem tudja.
Pár hónap múlva hallottam, egy vállalkozóval kavar. Kevesellte a pénzem? Végiggondoltam, nekem se lakásom, se kocsim. Elkezdtem figyelni a vállalkozókat. Az egyik faiparban utazó fickót, aki egyedi ajtókat, ablakokat gyártott, Lexusban láttam. Állt be éppen a városháza parkolójába. Az a járgány akkora nagy hatással volt rám, hogy azonnal eldöntöttem, nekem is kell egy olyan.
A neten bújtam az angliai álláshirdetéseket. A közép-angliai Corbyban találtam egy gyárat, ahol déligyümölcsökből készítenek üdítőt. Futószalag mellett szeleteltem a gyümölcsöket. Kétágyas szobákban laktunk. Kiszámoltam, ha a heti fizetésemből lejön a szoba ára, az étkezés költsége, legalább kétszázötven fontot megtakaríthatok. Túlórázni is lehetett, igyekeztem is minél többet, hiszen a pénzért mentem ki. Munka közben nem tudtam használni az angolt, mert az üzemben főleg magyarok melóztak. Hogy mégis gyakoroljam a nyelvet, amikor nem dolgoztam, angol nyelvű csatornákat néztem. Néha nagyokat sétáltam. Tetszettek az óváros téglaházai, de a modern részek éppen olyanok voltak, mint bárhol máshol. A magyarokkal nem kerestem kapcsolatot, úgy voltam vele, úgysem sokáig maradok.
Három és fél évig bírtam, évente csak egyszer, karácsonyra jöttem haza a szüleimhez. Nem akartam többet költeni utazásra. A vége már nehéz volt. Elviselni, hogy idegennel lakom egy szobában, aki hétvégeken bepiál, és előbb elkezd jópofizni, majd ingerült lesz, és kötekedő. A konyha és a fürdőszoba közös volt. Figyelnem kellett, mikor mehetek főzni, tusolni.
Ahogy hazajöttem, munka után néztem. A kinti fizetésemhez nem akartam nyúlni. A szüleimhez költöztem, de ahogy lett munkám, azonnal házat kerestem. Olyat, amivel nincs nagy kert, nagy udvar, mert nem akarom a földet túrni, és a fűnyírás sem a kedvencem. És persze ne legyen régi, a felújítására se kelljen sokat költenem.
Jó árban kaptam meg ezt a kétszintes házat, a cserepeket kellett kicserélni, még a pucolás hiányzik. Abban biztos voltam, hogy Lexusból csak használtat tudok venni. Olyat kerestem, amelyiknek tudható az előélete. Így vettem meg a Lexit.
Már csak egy nő hiányzott az életemből. Szétnéztem a neten, a társkereső oldalakon. Több nővel is leveleztem. Erika megtetszett. Azt mondják, fontos az első benyomás, ezért az első randira egy étterembe hívtam vacsorázni. Sokat töprengtem, mit vigyek. Végül egy szál vörös rózsát adtam neki. A Lexus és a rózsa bevált.
Egy év után hozzám költözött. Ekkor kezdődtek a bajok. Egy ABC-ben dolgozott két műszakban. Ha hajnalban kezdett, a kislányát én vittem iskolába. Mindig későn keltem, rohannunk kellett, nem volt időm reggelit adni neki, tízórait készíteni. Gondoltam, kibírja délig. Ha Erika délutános volt, én mentem a gyerekért a suliba. Este meg kondiztam. Mivel ragadnak rám a kilók, nem készítettem vacsorát, mondtam a gyereknek, egyen valamit a hűtőből. Előfordult, hogy az a kis szemét nem evett semmit. Késő este pedig, mikor megjött az anyja, panaszkodott, hogy éhes. Erika azért is nyafogott, hogy ő takarítja a kétszintes házat. Gondoltam, igazán megteheti, nem kérek tőle lakbért.
Az utóbbi hónapokban többször beszélgettünk a gondjainkról. Erika kifogásolta, hogy velem csak a házról, a kocsiról és az edzésről lehet beszélgetni. Mit csináljak, engem ezek érdekelnek. Kérte, segítsek be a házimunkába, de én a kondiról nem mondok le. Szóvá tette, ha bemegyek a munkahelyére, nem látszik rajram, hogy örülök a találkozásunknak. Az ilyen hülyeségektől falra mászom! Hát együtt élük, naponta látjuk egymást. Mire fel lelkendezzek?! Az se tetszett neki, hogy néha kiabálok a gyerekkel, csúnyán beszélek vele. Előfordult, hogy segítettem neki a leckében. Matekoztunk, a kiscsaj meg elkezdett rajzolgatni. Ráordítottam, hogy csináld már, baszd meg! Az anyja épp akkor ért haza. Nem akarta érteni, hogy az egész napi tanítás után az ő gyerekéhez már nincs türelmem.
Most meg hallgathatom a csendet. Ilyen lehet a koporsóban is. Go Your Own Way.
 

Vissza a tetejére