Megvastagított körvonalak
Nézitek a tavat,
a lépcsőkig érnek a hullámai.
Mintha a hirtelen feltámadott vízbe fúltak
kavarták volna fel a felszínét,
mert elhitték,
hogy ezúttal lesz elég erejük kiúszni.
Állva beszéltek,
nem mertek leülni a sziklára,
talán mert pont akkora,
hogy ha megölelnétek egymást,
egy gondos szobrász
ki tudna faragni
belőle mindkettőtöket,
de ti nem akartok emlékezni.
Ezután már végképp
nem lesz okotok arra,
hogy találkozzatok,
mégsem tudtok örülni
az új életeteknek,
talán mert tudjátok,
hogy mindennek a vége pont ilyen lesz.
Ott lesznek a hétköznapi
tárgyak romjai,
amik végül tönkrementek.
Állnak felettük a feltámadottak,
és hangosan siratják őket.
Vissza a tetejére