Tunnel
(1)
Tegye le itt a pulton
az apokalipszisigénylő lapot,
töltse ki a kiskorúsítási kérelmeket,
aztán irány a Corvin sétány.
„A vers többé-kevésbé
a sorközökért íródik”,
a világoszöld Las Vegas felirat
az átjárók miatt áll a CASINO-nál.
Két embermagas térbetű között
széles rés, kikandikálnak
az intézkedések,
mobilok, tincsek, cigaretták.
Ha elteker jobbra, és a pedál
horzsolja a szegélykövet,
a sebzés nem kelti életre a járdát,
de az út hulláma felidézi a lélegzetvételt,
mint az olajozatlan lánc a csicsergést,
a puha kerék a dorombolást.
A Cordia vállalat az emberi beszédet osztja szét
(éjjel-nappal falakat épít),
bár József- és Erzsébetváros először
azért született, hogy keretezze
a Rákóczi úti zúgást. Lekoptak a zebrák,
kerülje meg a földet.
(2)
A Podmaniczkyn a lendület zavartalan,
mint a sínekben a rezgés.
Egy ablaküveget adatkábellel
korbácsolnak belülről, de ön maradjon néma,
mint a kontakthibák. Vagy a jóslatok
az összegyűjtött kések és az üvegasztalok
élében arról, hogy két csoport lesz,
fejek, fogalmak.
Végül a koponyák élnek tovább,
és gurulnak, a fogalmak csörögnek bennük
a Dózsán, a Szabolcs utcán,
a szempillák elejtik, felszedik
a japánakácok termését.
A csatornarácsok mellett
megmozdulnak a hulladék csavaranyák,
jön a félős csengés után a hisztérikus,
ha az épületek a felkavart porban
kitüsszentik a késeket.
Aztán a rezzenés nélküli
pályatest következik,
a tanulékony csend
kiürít magából bármit,
ami megzavarná ezt a vonulást.
Vissza a tetejére