Vers, ballada, eposz, görög dráma, regény
1.
Egyik ő a hegyen lakott,
másik ő a völgyben lakott.
Rögvest látszik, ez itt vershelyzet,
valamint hogy egyik ő csakis a hegyen lakhat,
másik ő pedig csakis a völgyben.
Ha ebben változás állna be,
az nem vershelyzet lenne, hanem forradalom.
Ám a hegyen hiába veszik mindenből a legdrágábbat,
csempéből, háztartási gépekből, csaptelepekből,
ezek a rendkívül drága gépek is elromolhatnak,
a csapok csepegésre adják a fejüket,
hogy használjunk végre egy költői képet,
valamelyik háztartási gép, mondjuk
a vízforraló, legyen a vízforraló,
mert ott, ugye, a sokat jelentő víz és a forrás,
amivel szinte észrevétlen megelőlegezzük az eseményeket.
Ám a hegyen nem laknak termelők és szerelők,
csak és kizárólagosan fogyasztók.
Így került a völgyi lakó a hegyi lakó lakásába.
Hogy a korábbi megnevezéseket használjuk:
másik ő az egyik őhöz.
A vers első csúcspontjához értünk,
amikor is első látásra beindultak a hormonok.
Lassan-lassan zárlatot okoztak egyéb gépek is,
végül probléma mutatkozott a vízvezetékkel is,
s kiderült, a másik ő nemcsak remek villanyszerelő,
hanem ért a vizes dolgokhoz is,
de ha kell, tetőt cserél és falakat.
Mindezt megtudta egyik ő családja,
és elűzték a hegyről a szerelőt.
A búcsú pillanatát azzal a képpel tudja a szöveg megjeleníteni,
hogy másik ő egy sziklameredélyen lógva
felfelé nyújtja a kezét,
egyik ő felülről próbálja megmarkolni ezt a kezet,
de mikor épp sikerülne, a másik ő talpa alatt meggurulnak a kövek.
Mindig épp annyit csúszik lejjebb, amennyi szükséges
a két kéz közötti pár centis távolsághoz.
Aztán ez a pár centi nő, s az izgalmas jelenet végén
az amúgy a közösség,
tulajdonképpen a nemzet
számára is rendkívül hasznos szerelő
a mélybe zuhan.
2.
A verset balladaként folytathatjuk.
Egyrészt van egy balladai homály,
amely homályban sírás hallatszik,
egyik ő zokog az elvesztett szerelemért,
valamint üvöltözés, főleg az anya hangja,
hogy tehetted ezt, hogy tehetted?
Az apa hallgat,
ha komoly dologról van szó, soha nem nyitja ki a száját,
képtelen a lánya mellé állni, fél, hogy a felesége emiatt
megint megvonja tőle a szexet, mint mindig,
de most lenne neki mire hivatkozni.
Na, jó kis helyzet, és még mindig homály van.
Így aztán kiabálások közepette, homályban egyik ő megszüli
az idegen embertől való gyereket.
Otthon szülés, még szerencse, hogy ez divatba jött,
s nem kellett szégyenszemre végigmenni a hegyen
terhesen egészen a hegyi kórházig a hegyi doktorhoz.
De hát nem lehetett innéntől már rejtegetni a gyereket.
Nem lehetett mondani, hogy internetről letöltöttek sírást,
hogy újra gyermekhangok töltsék meg a házat.
A szomszédok és a rokonok egyre csak kérdezgetik,
kitől van ez a gyerek, tán csak nem a szerelőtől,
egy völgyi lakostól.
A ballada ezen részén a gyereket sétálni vivő anyát
megvető tekintetek kísérték erre a sétára,
a hegyi játszótéren elfordultak tőle a hegyi gyerekeket szült anyák.
Vérmérgezőnek nevezték titokban, de a ballada szövege
a nagyobb hatás kedvéért vérrombolónak nevezi,
például amikor a lány elalszik, és álmában minden
hegyi lakos megjelenik, és az arcába üvölti nagybetűvel: VÉRROMBOLÓ.
Ennek az lett a vége, hogy egyik ő leugrik a János-hegyről,
és a zuhanás következtében elhalálozik.
3.
A megmaradt gyereket, aki különben görög volt,
mert időnként születnek görögök, görög hősök,
a nagyszülők nevelik, mintha saját gyerek lenne.
Ám egy napon, amikor nagykorúvá válik,
egy igazságszerető hegyi lakos elárulja,
ki is a valódi édesanyja. És az apám, kérdezi a görög hős,
és akkor ez a jóakaró említést tesz az apáról.
Ekkor a görög feldúltan berohan a palotába,
mert közben palota lett a korábbi lakásból,
fellöki a szolgákat, majdnem elbotlik Argoszban,
Odüsszeusz kutyájában, amit befogadtak,
mikor a híres hős meghalt. A hegyen becsülik a kutyákat.
Általában ilyenekkel mutatják ki az emberszeretetüket.
Mit tettetek, kiabál a hős, apámat elűztétek,
anyámat a halálba kergettétek. Bűnt halmoztok bűnre,
aztán csak úgy záporoztak az állandó eposzi jelzők.
A görög, mikor kiüvöltözte magát, útra kelt,
hogy a völgyben meglelje az apját.
Álruhát öltött. Lehetett kapni a farsangi mulatságokra
vagyonokért olyan ruhát, amiben kiköpött völgyi
lakosnak néz ki az ember. Persze a völgyben mindenki
tudja, hogy ez jelmez, de nem haragszanak,
mert a jelmezesek néha, ha betévednek a völgyi ivóba, fizetnek.
Mit akarsz tudni, hegyi ember, kérdezték, mikor megjelent a görög.
Hogy ki az apám, mert én a hegyre születtem,
de az apám egy völgyi ember,
aki az anyámmal esett szerelembe,
s e szerelem gyümölcse vagyok én.
Dehogy, itt nincs olyan ember,
aki valóban, és nem csak álmában,
megdughatott volna egy hegyi lakost.
Ha fizetek egy kört, akkor sincs?
Akkor sincs.
Mikor van?
Ha három kört fizetsz.
Akkor a görög hős elővette bugyellárisát, és letette a három kör árát.
Ismerünk, mondták akkor a völgyi lakosok egyszerre,
mert még nem voltak olyan individualisták, hogy külön beszéljenek,
hogy ismernek egy szomorú villanyszerelőt
a Böszörményi út negyven szám alatt,
tényleg alatta, mert a szuterénban lakik.
A görög hős ekkor néhány istenhez
intézett fohász után nekikerekedett,
és a megadott címen megtalálta az apát.
Apám, kiáltott. Fiam, kiáltott az apa,
mert rögtön felismerték egymást.
Az már csak töredékesen van kifejtve, hogy az anya,
mikor leugrott a János-hegyről, végül is
megakadt egy ágban, vagy véletlen a libegőre esett,
ami aztán levitte a zugligeti végállomásra,
és ott bújt el, erdei gombákon élt éveken keresztül,
sem a szerelmét, sem a gyerekét nem kereste,
mert talált egy gombafajtát, ami minden fájdalmát elfeledtette.
Az apa és a fiú, mikor végre megtalálták a gombás asszonyt,
ez volt az eposzi jelzője, nem haragudtak rá.
Megölelték egymást, és végre egyesült a család.
Hamarosan hivatalosan is létrehoztak egy családegyesítő egyesületet
a hegylakók nagy szomorúságára, mert ez az egyesület kiderítette,
hogy az imént megénekelt egyedi eset korántsem egyedi eset,
mert a hegyen bizony más lakásokban is igény mutatkozott szerelőre.
4.
Mikor a család végre egy lett, az apa megtudta,
hogy mi történt az anyával, hogy nem a libegőre esett,
hanem egy hatalmas kőre, és eltört a gerince,
s azon nyomban meghalt, ezt elmondta a fiának,
hogy bosszút kell állni,
mert csak így állhat helyre a világ rendje.
Meg kell ölni a gonosz nagyszülőket,
meg kell ölni a gonosz szomszédokat,
meg kell ölni a teljes rokonságot,
ki kell irtani az egész hegyet, mert onnét ered a bűn.
A fiú akkor elővette kardját és tőrét és íját,
amit az istenektől kapott, és egy ládikában rejtegetett
a palota pincéjében.
Felajzotta az íjat, és lőtt, hogy a bűnt kiirtsa a világból,
és a bűn a hegyi lakosokban volt benne.
Amikor kilehelték a lelküket, akkor a bűnt lehelték bele a levegőbe, hogy hah.
A levegő megtelt bűnnel, s ez a sok bűn végül
rátelepedett a bűnirtó lelkére.
Uramisten, mit tettem, megöltem anyám szüleit,
megöltem az össze rokonomat,
megöltem a szomszédaimat, s a bűnt,
ami eddig bennük volt, rászabadítottam a világra.
Mit tettem, apám, mit tettem?
Azt tetted, amit kellett, fiam, görög hős.
Apám, erre te biztattál!
Ahelyett, hogy igaz emberré tettél volna,
belőlem gyilkost neveltél.
Az utóbbi mondat furcsa szórendje mutatja,
hogy az eredeti szöveg ógörög volt.
Íme hát én lettem a világ átka, miattad lettem az,
kiáltotta a fiú, majd a kiáltással majdnem egy időben
az apa szívébe mártotta a tőrét, amit egyébként
a színházban más darabokban is szoktak használni.
Uramisten, mit tettem, kiáltott fel a görög gyermek,
megöltem apámat, a világban nincs tovább maradásom,
s ezzel a rímelő mondattal és az apából kiemelt tőr segítségével
végzett magával.
Sajnos, az anya mégsem halt meg, mert a libegős változat volt az igaz,
s épp ekkor tévedt a színpadra, mert erre gombászott.
Rögtön felismerte a halottakban a fiát és a szerelmét,
ráborult először az egyikre, aztán a másikra,
kiemelte a gyermekből a tőrt, és egyenest a szívébe döfte.
Mindenki meghalt a darab szereplői közül,
csak a hegyi emberek lelkéből kilehelt gonoszság maradt a világban.
5.
Ha folytatnánk, regény lenne ebből a történetből, de regényt sajnos nem lehet írni, mert meg kéne nevezni a szereplőket, és kiderülne, hogy ez az egész rólad és rólam szól.
Vissza a tetejére