Eső - irodalmi lap impresszum

Az igazi kritikus


Néha megremeg, mint a nyárfa.
Szőnyeg alá söpört ítélet
a járma.
 
Az igazi kritikus
színes és szélesvásznú,
meglepő, mint a kóboráram,
kényelmes, mint a jászol.
 
Az igazi kritikus feneketlen és pofátlan.
Kapukat kinyit,
ajtókat betesz.
Az igazi kritikus kulcs,
az igazi kritikus retesz.
 
Az igazi kritikus dadog.
Új barátokat nem szerez,
régieket hamar ad acta tesz.
Pálcikára lő, mellé.
Valaha beszélt nyelveket.
 
Az igazi kritikus
rajong, dühöng és szívet tép.
Eszköze
remény és szent akarat.
Hite
történelem és tapasztalat.
Az igazság kedvéért
a szerzőn is átlép.
 
Az igazi kritikus kopaszodik,
ráncosodik, fakul.
Lába visszeres, szeme karikás, mint a koszorú.
Néha elszív egy Gauloises-t.
Az igazi kritikus szomorú.
 
Az igazi kritikus délceg, daliás.
Vádlija duzzadt.
Kisportolt, kipihent.
A vizet szűrve, a kávét cukor nélkül issza.
Olykor könnyedén végigsétál a Váci utcán.
Az igazi kritikus szemérmetlenül vidám.
 
Az igazi kritikus elkötelezett.
Mint a beton.
Szolgál és véd,
környezetet, szegényt.
Szinte sohasem ironizál.
 
Az igazi kritikus elhull és eliramlik.
Tiszta, lágy szavára
a gyarlóság elhanyatlik.
Véleménye még sírnak is kemény.
 
Az igazi kritikus nyugatra hajózik,
fehérbort iszik,
és a partikról
szép csöndben eltűnik.
Meghallja az idők szavát.
Emészti kudarcait,
vigyázza a romokat,
számlálgatja felhalmozott vagyonát,
a halált.
 

Vissza a tetejére