Rossz idők járnak a költészetre
az énköltészet nekem sose ment
nem engedtem be ha kopogni merészelt
tudtam hogy az én éppen eléggé kitölt engem is
de abba nem megyek bele
hogy még a versembe is beférkőzzön
a közköltészetnek meg egyenesen befellegzett
amit annak szeretnek látni egyesek
én csak átlapozom
a másik közköltészetéhez nekem nincs közöm
annyi biztos tehát hogy rossz idők járnak az énre és a közre
de köztudott hogy régi szép idők sem voltak soha
sőt ha továbbgondolom
már azt sem tudom mi a költészet
hogy vannak-e még költők
miközben versek biztosan vannak
a csapból is versek folynak
a tiszta versekkel főzni lehetne
a piszkosakkal meg lehúzni a vécét
most hogy ezt írom
testvéres tankok zörögnek nem messze innen
ott háború van
itt maszk és home office
mi online nézzük mi nékik jelenléti harc
mi csak ahhoz értünk hogy a lövészárkokat olyan mélyre ássuk
hogy ne lássunk ki belőle
kiabálunk és hadonászunk miközben nem látjuk a másikat
és elfeledkezünk arról hogy az övé is
emberi arc
eluntam már hogy szégyelljem magam
adjátok vissza az elefántcsonttornyomat
még van annyi erőm hogy megmásszam
hatezer-hatszázhatvanhat lépcsőjét
és ígérem többé nem jövök le onnan
Vissza a tetejére