Elmék
Észszagú estében
sose jön unalom.
Észszerű, vén mesék,
képek a falakon.
Ész mellett másik ész,
világpart, kikötő,
elhajló gondolat,
hullámzó téridő.
Olvasni félretolt
tanulás, iskola.
Kételyek zátonyán
nem akadsz meg soha.
Tutajon sodródhatsz
zsenitől zseniig,
szellemi örvényük
olvasni kényszerít.
Tárt szemmel veszed a
bizonytalan tudást,
de mégis megérted,
pedig az nem szokás.
Élvezed, követed,
versekbe bezuhansz.
Újformán jössz elő,
ahogyan oly sokan.
Nem lehet kudarcos –
belőled művész lesz,
hisz átformálhatod
simán az egészet,
más agyát elkéred,
más versét elveszed,
olvasod, gondolod,
micsoda élvezet,
magaddá formálod,
mindazt, mi eddig volt,
a világ kibírt már
sok ilyen karambolt.
Vissza a tetejére