Levél; Görög atya
LEVÉL
Kedves rossz,
csak azt kérem tőled,
hogy ne szeress,
és minél előbb hagyjál el,
ne szorongasd a gyomromat,
a torkomat, a szívemet,
ne gyere utánam
a konyhába, a fürdőszobába,
ne feküdj mellém az ágyba,
ne legyél a férjem,
a feleségem, a testvérem,
a kislányom, a kisfiam,
egyszerűen: menj el.
Kedves rossz,
én többé nem akarlak,
már lemondtam
rólad váláskor,
csak a gyerekek maradjanak,
de téged vihet,
jó, te mégis mellettem
döntöttél, de erre nem kértelek,
azt mondtad, veled
nem vagyok egyedül,
mert te mindig mellettem,
mert te mindig a nyomomban,
mert te segítesz a gáznál,
a mosogatónál, a felmosásban,
de én ezt nem akarom,
arra kérlek, hogy
most már hagyjál el.
Tudom, hogy sehová
nem mehetsz, mert
senki nem szeret,
nincs rokonod,
nem fogad be senki sem,
tudom, hogy hajléktalan leszel,
ott fogsz fagyoskodni az utcán,
még karácsonykor is, éjjel,
de vannak rendes emberek,
adnak ruhát és enned,
és vannak olyan szervezetek,
ahol nem nézik, milyen vagy,
akkor is segítenek, ha te vagy,
és mindenki tudja, hogy
semmit nem érdemelsz.
Mert ők általában szeretnek,
nem az egyes embert.
Elvisznek szállóra, és ott
mellé szegődhetsz valakinek,
esetleg annak, aki behozott,
és akkor hazamehetsz vele,
és ott megint jó körülmények
között élhetsz,
megkeserítheted valaki sorsát,
de engem, kérlek, hagyjál el.
Mindent elvihetsz,
forint van a felső fiókban,
euró a középsőben,
van egy pár gyűrű,
családi ékszer, sokat érnek,
bármit elvihetsz,
hívjál költöztetőket,
nem bánom, de ha elmész,
talán még lesz néhány
szép évem, megérdemlem,
olyan sokáig szolgáltalak téged,
kedves rossz, csak arra kérlek,
hogy menj el, először
és utoljára, de végleg.
GÖRÖG ATYA
A görög atya villámokat hány,
mert utódot szült az egyik istenlány.
Nem emlékezett rá, hogy vele is hált,
s hogy megszüli neki a halált.
Mért nem kívánja otthon a banyát,
mért kell neki minden istenlány?
Már megint megcsaltál,
üvöltözik vele a feleség,
pedig nélkülem a sorsod
egyedüllét és magány,
hisz már te sem vagy az a régi vagány,
akinek mindenki a kedvében járt.
Örök életre számítottál,
de az apagyilkos már felkészítette magát,
már borotvaélre fente a pengét
erre készül mióta megszülték,
könnyedén az életed útjába áll,
mert rég nem vagy már az,
aki valaha voltál,
sok éve ott dolgozik mögötted az apád,
mert hibát hibára halmoztál,
mikor utódot nemzettél,
s egy rettentő őst életben hagytál.
Ott dolgozik az ősatya,
mert most mindenért bosszút áll,
rabolja ki belőled az időt,
s az apagyilkos még el sem indul,
a természetben már minden eldőlt.
Atya, atya, görög atya, hol a villámaid,
hol vannak a sebes nyilaid,
hová lett belőled a mindent legyűrő erő?
Atya, atya, görög atya, most vért hánysz,
vért hánysz a mindenségre,
vért a valahai teremtésre,
az örökösökre és a nincstelen népre,
a fiú újra pengét merít a szívbe,
pedig már rég elfelejtetted, hogy van szíved,
s te könyörögsz, mint egy gyermek,
de az utód nem kegyelmez,
halál vagy élet,
nem volt kérdés egy pillanatig sem,
hisz arra lett szülve,
hogy az apa gyilkosa legyen,
hogy megszabadítsa tőled a mindenséget.
S a te helyed üres lesz, és nem tudni,
ki lép bele az ürességbe.
Talán a gyermek?
Vagy ő egy másik égbe megy,
és magára hagyja a teremtést,
magára marad állat és ember,
mert a világnak igazgatója
többé nem lesz.
És te vagy mindennek az oka,
halott isten,
mert miattad lett minden,
még az is, ami nem lett.
Vissza a tetejére