A meztelenség zsoltára
Hallgasd meg könyörgésemet,
Uram, Izrael Istene,
Dávid király és Jákob Istene,
most már vallj színt
ebben a meztelenség dologban.
Ha szent művészetről beszélünk,
könnyedén előkapunk egy Händel Halleluját,
egy Mozart Requiemet, vigyázó tekintetünket
a Sixtus-kápolnára vetjük, és bezár a bazár.
Vagyis hogy éppen akkor nyit ki a bazár,
nyakba lógatós kis gótikus korpuszok,
csészén cuki Raffaello-angyalkák,
rózsafüzéren fröccsöntött barokk Mária,
felkasírozott ikonok műarannyal
körbepacsmagolva, farostra rányalt
Jézus Assisiből, gyertyákon kifordult
szemgolyójú szentek, pápafej egy nyalókán,
Szent Teréz egy szalvétán, Szent Klára egy karkötőn,
Szent Anna egy fülbevalón, Szent Péter egy
mandzsettagombon, Pál apostol egy
nyakkendőtűn, kegyszerek,
vagy amit akartok.
Kedves csecsebecséi
gyermeklelkű híveknek, fémpénzre
váltott aranyrudak, emberi kacattá
aprózott hitbizomány,
vessen meg érte bennünket az,
aki nem őrzi első bizonyítványát,
első levágott hajtincsét,
első lőlapját, lejárt személyi igazolványát,
kiváló úttörőmunkáért kapott plakettjét,
szavalóversenyen futottak még kategóriában
nyert ajándék könyvét
dr. Prieglné Hovanyecz Malária igazgatónő
szívhez szóló szavaival
és a kötelező sulipecséttel, placcs.
Muszáj valahogy lekicsinyítenünk
az égieket, először művészetet csinálunk
belőlük, fogjuk a templomkupolát,
ezt a tojáshéjat, melyet megszokásból, sajna,
sohasem törünk fel, hogy az égbe röppenhessünk
rajta keresztül, fogjuk, és az églakókat
a tojáshéj belsejére mázoljuk,
pedig még a mennybolt sem elég tágas nekik,
kénytelenek lelépni róla olykor a földre,
s ettől mi teljesen összezavarodunk.
Aztán a művészetet is tovább kicsinyítjük,
poháralátétnek, kártyafiguráknak,
sakktábla bábuinak használjuk mindet,
kicsit elviselhetőbbek így a méretkülönbségek.
Ugye, még Michelangelót sem tudta
elviselni a szemünk, feltámadott Krisztusa
meztelenségét a sixtusi falon pápai
rendelet borítja barbárul ráfestetett
klepetyussal, amint a világon minden
feszületre kegyes leplet borított
álszemérmességünk, holott jól tudjuk,
Krisztus mezítlen volt a kereszten,
nem topless, nem hiányos öltözetű,
hanem egész mezítlen, szégyen és botrány
és megalázás az Isten fiának
közszemlére kitett szeméremmel
függeni ott, és mi tudjuk ezt a botrányt,
és elfordítjuk tekintetünket,
nem akarjuk látni a rettenetet,
a feltárt titkot, én sem akarom látni,
mondd, Uram, te sem akarod,
hogy lássuk?
Mert én magamba nézek,
és bizony mondom nektek,
nem akarom látni az Úr szemérmét,
nem akarok szembesülni azzal,
hogy mennyire meggyaláztuk őt,
hogy mennyire meggyötörtük őt,
hogy közszemlére tettük ki őt,
sokkal jobban esik nekem
a leples, jelzésértékkel véres Krisztusok
látványa, no meg a háromgombócos
kézműves fagyi mise után,
málna, csoki, karamell.
Adj jelt, Uram,
mégsem kicsinység ez,
kell-e ágyékkötő Krisztus urunkra,
vagy képmutatás ez csupán,
eltakarjuk arcunkat,
nem akarjuk látni a gyalázatot,
megszelídítjük a gyalázatot,
cserkészgyerekes, lebutított változatát
hirdetjük a kereszt gyalázatának,
Passió light,
ezt a cukormentes ízt oly soká élvezed.
Krisztus meztelenségét
nem lehet kibírni, ahogy atyánk szemérmét
sem akarjuk látni, pedig tudván tudjuk,
hogy onnan származunk,
a világ lágyékát sem akarjuk látni,
pedig Courbet gondosan megfestette,
legfeljebb titokban a szomszéd lányét,
pedig azt Courbet nem festette meg,
nem akarunk belátni oda, honnan
mindannyian származunk.
Látni az Úr szemérmét, ez megvakítana,
és mi nem akarunk megvakulni,
köszönjük szépen,
ezt a funkciót nem igényeljük,
nem rendeljük meg,
átsütve kérjük a sztéket,
véletlenül sem véresen,
és ugyanígy vértelenül
vagy legfeljebb kicsi kecsappal
a szenvedéstörténetet.
Egyáltalán kell-e szemérmes bőrburkolat
Krisztus megfeszített testére,
hiszen a kutatások
nyersen kimutatták,
hogy ostor szaggatta
testén fillérnyi folt
nem maradt épen,
kilátszottak izmai, belső szervei,
de miféle provokációnak vennénk ma,
ha nyershús-Krisztusra cserélné
valaki a templomainkban függő,
gyönyörű testű atlétákat?
Ordítanánk és toporzékolnánk,
tiltakoznánk minden keresztény fórumon,
ugyan, takarják már el,
nem akarom látni,
jogom van nem látni,
jogom van nem EZT látni,
ha a templomba lépek,
ahogy apámnak, nagyapámnak,
dédapámnak is joga volt,
olyan régi jog ez már,
visszanyomozhatatlan,
változtatni rajta pedig tilos,
ezt én mondom, tilos,
hát mondjatok nagyobb hatalmasságot
az ÉNnél, mely simán kiszavazhat
benneteket az egyházközségi
képviselő-testületből, sőt, ha akarja,
a kettővel odébb lévő templomba kezd járni,
keres magának másik papot,
éli világát, és fütyül rátok,
akik nem tiszteltétek őt eléggé
ahhoz, hogy meg is tarthassátok.
Vissza a tetejére