falakra karcolva; elsötétítés
FALAKRA KARCOLVA
kormos fadarabbal írtalak fel
a szomszéd ház falára
kaptam is érte anyutól eleget
szégyenkezett
mit szól majd Kola bácsi
de az öreg egy vállrándítással elintézte
már pereg a mész
amúgy is hamarosan át fogják festeni
addigra persze te is felfedezted
hogy magamévá rajzoltalak
mulattál rajta s megmutattad
a barátnődnek is
hangosan kinevetett
ám mégis velem incselkedett
egész délután
végül a górézugba húzott
kacéran hogy fölfedje
mi rejtőzik a bugyija alatt
engem azonban nem érdekelt
mert a tornác felől már sült szalonna
csiklandó illatát hozta a szél
ELSÖTÉTÍTÉS
nagyítóval próbálod beazonosítani a vonásokat
az idő kiszárította a molyrágta fényképet
tompította a fényeket a fekete-fehér
együtthatóságot
nyomokat keresel felszisszenő emléket
de csak kavicsot dobáló kezekre bukkansz
vadkacsák rebbennek ijedten
iszkolnak a nádas felé
a horgászstégen gubbasztva
tisztítod a sárfoltokat
méregeted a kiserdő tölgyeit
az út egy öreg vályogházba visz
picinyke ablak hunyorog a felhőtlen égre
itt gyerekeskedett apád és itt lovagoltatok
ti is a kuruc-időkben
amikor csak az uzsonnára kínált
lilahagymás zsíroskenyér
teremtett ideiglenes fegyverszünetet
de a nyugalom elillant
elhamvadtak a fények
a kiserdőt felszántotta az idő
a kertekben hideg kavicságyás
– a számlát már nem tudod kiegyenlíteni
maradsz örökös elsötétítésben
Vissza a tetejére