Bajnai Zsolt

Kiesés

Dr. Krucsai Károly okleveles építészmérnök, címzetes egyetemi docens fejjel előre zuhant ki a ferencvárosi társasház harmadik emeletéről. Arca nekicsapódott a második emeleti erkély egykor modern díszítésűnek tartott, ám csak a csirkényi méretű galambok tollászkodására alkalmas sarkának. Tehetetlen testét az megdobta, így a földszinti terasz fölé később toldott nyeregtető csúcsára pont a gerincével érkezett. A hetvenhat éves test élettelenül zuhant a társasház belső udvarában gondozatlanul burjánzó kert legbozótosabb részére. Néhány galamb tollakat vesztve felröppent, pár veréb ijedten távozott. Sőt, talán a bokrok alatt esetleg megbúvó patkányok, egerek és hangyák is szétszaladtak. Az évek óta nem nyírt mályvabokor egy ideig még lengedezett, aztán összezárult a közel tíz métert zuhant, szétroncsolódott koponyájú, kitekert végtagú és megroppant gerincű test fölött.
A következő pillanatban a ferencvárosi társasház harmadik emeletén bezártak egy erkélyajtót.
Ifjabb Krucsai Károlyné az újlipótvárosi modern bérház tizedik emeletén lévő loft lakásban egy héttel később kérdezte meg a férjétől, hogy apáddal mi van. Ifjabb Krucsai elsőre nem értette, mivel akarja az asszony ismét cseszegetni, úgyhogy idegesen visszaszólt, hogy miért kell már megint a családomat szapulnod. Ettől viszont ifjabb Krucsainé kapott enyhe idegrohamot, és rávágta az újabb újgazdagvilla tervrajzaival babráló férjére a Dunára néző dolgozószoba ajtaját, és annyit mondott, hogy mert egy hete nem jelentkezett, te fasz, és ilyenkor szokta elkunyerálni az unokáját. Ifjabb Krucsai felnézett a hatalmas monitor mögül, és felírta a mindig a keze ügyében lévő jegyzetfüzetébe a következő nap huszonhatodik elintézendő feladatául, hogy fater.
Egy hét óta aznap esett utoljára. Másnap visszatért a nyári kánikula, és fura szag kezdett terjengeni az ötvennyolc lakásos ferencvárosi társasház minden oldalról magas falakkal körbezárt belső udvarában. Először csak a földszinti lakók érezték, egy nappal később viszont már az elsőn, a másodikon, majd a harmadikon és a tetőtérben élők is fintorogva szaglásztak. A kukatárolóra gyanakodtak. Ha pedig véletlenül szóba álltak egymással a lépcsőházban, akkor a csak az egyre több pénzt beszedő közös képviselő céget szidták. Egy nappal később meg a hajléktalanokat, akik egyre többször szöktek be az albérlők meg a ház némelyik lakását szállodaként használó külföldiek által sokszor nyitva hagyott, nem is mindig működő kapun. Néhányan meg voltak győződve arról, hogy a homelessek nemcsak aludni, de szarni is az udvarukba járnak, ami szerintük magyarázat a mind orrfacsaróbb bűzre. A következő napon már a társasház udvarának támaszkodó, az előző századfordulón épült szomszédos bérházból is átjöttek néhányan, mert a szellőztetésre használt lichthófablakokon át hozzájuk is bekúszott az émelyítő szag. Az annak a háznak a második emeletén pár hete lakást bérlő, éppen válófélben lévő nyomozó jelentette ki másnap, hogy ez hullaszag.
Két héttel a zuhanás után fedezték fel a mályvabokor alatt a testet.
Nem volt jó állapotban. Arca felismerhetetlen volt. A zsebeiben semmilyen igazolványt vagy a kilétére választ adó tárgyat nem találtak. A nyári szabadságok miatt csak egy héttel később boncolták fel, és írták le, hogy a hetven-nyolcvan év körüli, jól táplált, korának megfelelő állapotú, ruházata alapján feltételezhetően magyar állampolgárságú férfi zuhanásból származó becsapódások miatt több olyan sérülést is szerzett, amelyek egyenként is halálosak lettek volna, így a koponyája elülső és hátsó részén, a mellkasán és a gerincén. Tekintve, hogy a holttest több napja heverhetett a fellelés helyén, a nyári időjárás előidézte természetes folyamatok következtében nem állapítható meg, pontosan mikor következett be a halál, devalószínűsíthetően a boncolást megelőző legutolsó esős időszak idején vagy előtte, azaz három-négy héttel korábban. A jegyzőkönyvben bekerült továbbá, hogy a halálozás feltételezhető időpontja, illetve a holttest fellelése között eltelt hosszú idő, valamint a szakszerűtlen nyomrögzítés miatt nem állapítható meg, hogy az elhunyt pontosan milyen irányból és mekkora magasságból zuhant a földre. Az azonban valószínűsíthető, hogy a holttestet a halál beállta után nem mozgatták, tehát a megtalálás helyén csapódott a földbe, amit idegenkezűség éppúgy előidézhetett, mint öngyilkosság.
Tombolt a nyár. Két héttel később érkezett meg a jegyzőkönyv az illetékes rendőrkapitányságra.
Pont azon a napon, amikor a két utcával odébb lévő ügyvédi irodában szárazbélyegző került a ferencvárosi társasház egyik harmadik emeleti lakásának frissen megkötött adásvételi szerződésére. Az eladó a kétgyermekes, láthatóan lecsúszófélben lévő, középosztálybeli Bognár család volt, akikről a szerződést készítő ügyvéd is megállapíthatta, hogy a férj előrehaladott alkoholproblémákkal, a feleség pedig ezzel összefüggő idegrendszeri nehézségekkel küzd. Az ügyvédi iroda leszámlázta az eladási ár másfél százalékát, és nem foglalkozott azzal, hogy Bognárék valóban egy kertes ház reményében adták el a ferencvárosi lakásukat, esetleg a férj egy éve tartó munkanélkülisége vagy esetleg más okok kényszerítették ki a döntést. Miként az sem érdekelte az ügyvédet a pénz átvétele után, hogy az új tulajdonos lakhatási vagy befektetési céllal vette-e meg a húsz évvel korábban épült ház negyvenkilenc négyzetméteres, kétszobás, az egyik szobával a társasház belső udvarára néző, felújításra szoruló lakását.
Az új tulajdonos a lakás átvételekor szembesült azzal, hogy a belső udvarra néző, földig érő ablak két oldalsó szárnya nem nyitható, a középen lévő ajtóból pedig az elé szerelt korlát miatt nem érhetők el kívülről az üvegfelületek, így azok nem tisztíthatók.
Ifjabb Krucsai Károlyné ment be a rendőrségre, miután a férje mindennap elfelejtette felhívni az apját. Ha pedig a felesége erre esténként rákérdezett, kiborult, hogy miért kell az egész napos gályázás után baszogatnia. Ebben volt némi igazság, hiszen az újgazdagvilla tervezésének határideje szorította, így sem az irodában, sem otthon nem tudott mással foglalkozni. Ifjabb Krucsainé először elment apósa régi ferencvárosi bérházban lévő első emeleti lakásához, de hiába csöngetett. Két nap múlva, két meeting között is felugrott, de akkor se nyílt ki az ajtó, miként a szomszédoké sem, amikről ifjabb Krucsainé nem tudhatta, hogy mögöttük már nincsenek állandó lakók, mert azok a lakások is alkalmi hotelként termelik a pénzt a tulajdonosaiknak. Hiába kereste a házmestert is. Az utolsó három évvel korábban hunyt el, azóta pedig abban a házban is egy cég látta el a házmesteri és a közös képviselői feladatokat, és természetesen elérhetetlenek voltak a lépcsőházban kiragasztott telefonszámon. Az újgazdagvilla tervezése vagy valamelyik mérnökhallgatólány mellei miatt a gyerekkel kettesben töltött nyaralás után sétált be Ifjabb Krucsainé a kerületi kapitányságra, és bejelentette apósa eltűnését.
Hat hete látták utoljára, mondta jegyzőkönyvbe. Amikor a két éve megözvegyült építész hazavitte az ötéves unokáját, akivel a lakása közelében lévő játszótéren szoktak hetente egy délutánt tölteni.
Dr. Krucsai Károly okleveles építészmérnök, címzetes egyetemi docens már senkinek sem mesélhetett arról, hogy pont azon a napon ismerkedett meg a játszótéren Bognár Attila kétgyerekes apukával. A délutánra megtelő játszótéren, a homokozó melletti padon volt már csak hely, így dr. Krucsai Bognár mellé telepedett le. Mivel a fiatalember meglepő módon nem nyomkodott telefont, a hetvenhat éves mérnök beszélgetést kezdeményezett vele. Először csak az időjárásról. Aztán szóba került, hogy bár egyre melegebb van, de legalább lengén öltöznek a lányok. Majd következtek a gyerekek, a minden játszótér-látogatás alkalmával eltűnő játékok meg a hülye sorozatokról, receptekről és a szuperképességű utódjaikról hencegő anyukák. Nem sokkal később már úgy nevettek, mintha évtizedek óta ismerték volna egymást. Mivel a gyerekek nem nagyon igényelték a társaságukat, jöttek az életmesék, dr. Krucsai megözvegyülése, a hivatását folytató, de tőle elhidegülő fia, a hetente egyszer kölcsönkapott unoka. Bognár meg az elvesztett munkahelyéről, a megalázó állásajánlatokról és a rámaradt háztartásról beszélt. Végül az is szóba került, ki hol lakik.
Dr. Krucsai Károly elkerekedő szemekkel nézett Bognár Attilára, majd elégedett mosollyal annyit mondott: azt a házat is én terveztem.
Bognár aznap délelőtt, amíg a gyerekek óvodában, iskolában voltak, a felesége meg dolgozott, kitakarította a lakást. Nem jószántából. De mivel lassan egy éve nem volt munkája, el kellett fogadnia, hogy a két helyen is dolgozó, általában csak késő este hazaeső felesége helyett néhány dolgot neki kell megcsinálnia. Először csak a gyerekeket hozta-vitte. Aztán jött a mosogatás. Később a hajnalban elindított mosógép kiszedése és a teregetés. Vasalni is megtanult, és idővel a bevásárlás meg a főzés is az ő feladata lett. Felcserélődtek a szerepek, mondogatta higgadtan a hétről hétre egyre fáradtabb felesége, amikor Bognár férfiúi hiúsággal a sorsa miatt háborogott. A kegyelemdöfést a takarítás jelentette. Azt már csak egyre több sörrel és röviddel bírta, bár a felesége minden alkalommal elismerte, mérnöki precizitással takarít. Csak azzal a kurva udvari ablakkal nem tud mit kezdeni, mert a két oldalsó szárny külső részét a korlát miatt nem lehetett elérni, így egyre mocskosabb volt az eredetileg a lakás ékességének gondolt hatalmas ablak két széle. Hetek óta azzal értek véget a takarítás utáni beszélgetések, hogy Bognár magából kikelve szidta az ismeretlen építészt, akit legszívesebben a nyakánál fogva rángatna fel a lakásba, és addig verné, amíg nem mutatja meg, hogyan lehet megpucolni azokat az elcseszett ablakszárnyakat. Csak tervezőasztal mellett lehet így elbaszni valamit, zárta le a dühkitöréseit, amikor már érezte, hogy a feleségének is elfogyott a türelme.
Bognár egy hétig mindennap várta a játszótéren, hogy újra találkozzon a házuk tervezőjével.
Már feladta, amikor dr. Krucsai Károly okleveles építész, címzetes egyetemi docens újra mosolyogva üdvözölte a játszótéren. Bognár remegett belülről, de csak sokpercnyi üres szócséplés után merte nem éppen higgadtan szóba hozni a lemoshatatlan ablakot. Dr. Krucsai ideges lett. Tiltakozott. Nála kizárt ilyen hiba. Biztos kicserélték azóta az ablakokat. Ám miután Bognár nem hagyta annyiban, dr. Krucsai a húsz év alatt homályba vesző emlékeivel próbálta lezárni a vitát. Nem lehetett. Bognár egyre ingerültebben szidta az íróasztal mellett ülő, a hétköznapi, gyakorlati dolgokra fittyet hányó, a valóságtól elrugaszkodott, balfasz mérnököket, akiknek annyi gyakorlati érzékük sincs, mint egy homokvárat építő gyereknek. Dr. Krucsainál ezzel telt be a pohár.
Holnap ott leszek, és hetvenhat éves fejjel megmutatom, hogyan lehet megmosni kívülről egy olyan háromszárnyú ablakot, aminek csak a középső része nyílik.
Az ismeretlen holttest ügyének felgöngyölítésével megbízott nyomozó éppen két hónappal később járt először a ferencvárosi társasházban. A helyszínrajz alapján megpróbálta kitalálni, hol is találhatták meg a holttestet, majd azon morfondírozott, melyik lakásokból zuhanhatott ki egyáltalán az ismeretlen személyazonosságú öregember. Nem volt túl sok térérzéke, így elsőre feladta, hogy a lépcsőházban meg a folyosókon megtalálja az érintett lakásokat, az meg szóba se jöhetett, hogy a megfelelő ajtók számozását és a lakók névjegyzékét összefésülje. Egy hét múlva taktikát váltott. A kapuban felbukkanóknak tett fel kérdéseket, hogy mit tudnak a ház udvarán talált holttestről, meg tűnt-e el valaki az utóbbi időben a házból, esetleg lehet-e olyan lakás, amelyben néhány hónappal korábban gyakoriak voltak a veszekedések. Aztán feladta. Mert voltak olyan lakók, akik tőle hallották először, hogy halottat találtak az udvarukon. Mások nem tudtak semmit, csak azt, hogy nem akarnak zűrös ügybe keveredni. Aztán ott voltak a frissen beköltözöttek, az albérlők, az érthetetlen nyelven karattyoló külföldiek meg az azonnal teljesen másról beszélő nyugdíjasok. Amikor már nagyon nyaggatta a főnöke, leadott egy hosszú, semmitmondó jelentést, miszerint kideríthetetlen az elhunyt kiléte, és az is, melyik lakásból zuhanhatott ki. A főnöke bólintott, és újabb feladatokat bízott rá. Az ismeretlen holttest ügye pedig lassan bevándorolt a döglött akták közé.
Dr. Krucsai Károly okleveles építészmérnök, címzetes egyetemi docens összezúzott holttestét egy évvel a megtalálása után a kerület pénzén temették el a Fiumei úti temető félreeső parcellájába. Látótávolságra a három évvel korábban elhunyt dr. Krucsai Károlynétól. Alig fél órával Bognár Attila előtt, aki hajléktalanként hunyt el pár utcányira egykori lakásától, és soha senkinek sem beszélt arról, mi történt azon a délutánon, amikor még volt családja, otthona, és vendégül látta annak a ferencvárosi társasháznak a tervezőjét.
 

Vissza a tetejére