László Liza

Foltozottak

Szirénázva megjön érted,
s elvisz a mentő.

 
Álom levegőzik az őrület legalján,
és mint egy apró fekete hasíték,
kettévágja maradék bizalmad.
A kórteremnek nehézkedése,
de koronája is van, amit felvehetsz.
A hold maradék ereje, mintha
lenne világ horpadások nélkül.
 
Ami sötét, meddig ér. Belelátni
az álom égő fáiba, háborúba,
egy versbe. Idővel kigyógyulsz
belőlünk, és megtanulsz repülni.
Számolod a szárnyakig hátramaradt
időt, mert a föld alól hova máshová,
mint az égbe.

 

Vissza a tetejére