Nyár, gombócok, parák
jön a fagylaltárus és lehámozza
a szemgolyódról a tájat elkaptak
mint egy tölcsért a szorításból nincs
menekvés nem hagyja abba parancsoló
színes presbitereket plántálnak beléd hiába
várod hogy majdcsak rád unnak mint
a téliszalámira untál meg a vanília-csokira
eleve kiszáradt fát ültetett a fa gyökerei
behálózzák kacsalábon forgó agyad ez a
felhőből kiszáradó rozsdás kanál májadra
vár mint kelyhére édesanyád hiába szabadulnál
te is úgy harapod ahogy apád harapta a
gombócokat a gyász benő mint járdaközt
a gyom száraz aszfalton pórázát
húzza kisállata utcákkal arrébb csatangolt
elütik félő a föld alá masírozik mint
megszálló katonák ne legyen meg senkinek
az akarata se öröme spirál rendezd be
egy hurrikán belsejét plakátozd ki a falát
drakula a bolygó neve halál hegylakó élvezd
a jeges forgást víz alá nyomott bombaként várj
míg nem bukkansz a felszínre vissza fel mint
Hiroshima, Nagasaki a napfelkeltét a fényükbe
vissza nem fogadnak
Vissza a tetejére