(...) Ott üldögélt. Öreg is volt, halász is talán. Mintha Hemingway belepofozott volna valamelyik aranyhalas népmesébe. Később Dosztojevszkij.

(...) Nem volt felesége. Vagy ha igen, akkor réges-régen. Mielőtt halász lett volna. Amennyiben az volt.

(...) A mélybe szakadó part előtt, a stokin. Elgondolkodva sem. A hullámok magasra csaptak, de nem értek fel a peremig. Egyszerre volt tenger, vízesés, folyó.

(...) Halat pucolt, nem tudni, ő fogta-e. Valószínűbb, hogy igen. Apró halat.

(...) Kisgyerek szaladt ki a házból. Fiúforma. Ötéves, hat hónapos, tizenhét napos. Mégsem, mert akkor tavasznak kellett volna lennie. Habár itt nem voltak valódi évszakok. Legalábbis különbséget nem lehetett tenni köztük.

(...) Az a fajta világvégi hely, amely minden világnak a végén menetrendszerűen ott található. Egyszóval, rengeteg van belőle.

(...) A kisfiú minden pillanatban kilép az ajtón, és odaszalad.

(...) Fövény sem volt.

(...) Bridgestone az előző település neve. Amit közvetlenül ezelőtt elhagytak. Vagy csak beúszott a neve a tudatba, és kiúszik onnan, mint egy hal. Hídkő. Ennek semmi értelme, az égvilágon. A kőhídnak igen, de ez hídkő.

(...) Kőhíd, az volt. Kívánj hármat, mondogatta magának a hídon állva. A bajusza alatt mosolygott. Akkoriban még divatban volt a bajusz, akkoriban még adott a divatra.

(...) Legyen világosság! Várni kellett rá reggelig. De aztán lett.

(...) Két csapolt sör, egy vermut.

(...) A teremtést vajon parancsolta, vagy kérte isten, akkoriban? A felszólító módból ez nem derül ki. A hídon várta be a világost.

(...) A kés már rég nem remegett a kezében. Ez volt az utolsó hal.

(...) Mikoriban?

(...) Unszolta éjjelenként. A megfogalmazatlanul maradt, másik két kívánság talán. Ház, feleség, gyerek, hal. Bő fogás. Csak kettőt lehet!

(...) Halfeleség, gyerekház.

(...) Miért állsz a hídon minden éjjel? Azt várod, egyszer majd csak nem jön fel a nap?

(...) Bridgestone-ban két kocsma volt, az egyik a felvégen, a másik a templom mellett. Szűk utcától szűk utcáig vezetett az éjszaka lépte, csak szorosan a nyomában kellett osonni.

(...) A folyóból akarom kihalászni, tisztán, épp, amikor első sugarait a vízből az égre hajítja. A teremtés rosszul van megírva, a világosságot a vizektől választotta el isten. A nap is mindig a híd alatti örvényből kél fel.

(...) Azelőtt sohasem halászott. A halak nem fogyatkoztak. Azóta sem (fogyatkoztak vagy halászott).

(...) Eljött az idő. A kocsmárosné megint a lánya képét mutogatta. Gyűrött újságcikkhez tapadó, túlexponált fotó. A folyóból jöhetett az a sok fény, mind belekelt a nap a fotográfus masinájába.

(...) A tiszteletes később érkezett. Magas lány, karcsú lány, nevető lány.

(...) Gyereket szerettünk volna, csak egy egészen kicsit. Most mind a pult elé tette sirámját. Akit megvert vele az isten, ezért, akinek nem jutott, hát azért.

(...) Az öreg - még fiatal korában - hátra simította az ég arcán a vadhattyúkat. Nem voltak testvérei. Akik voltak, azok nem testvérek voltak, egészen bizonyos. Senkije sem volt, akire emlékezett.

(...) A hídról látszott a templom.

(...) Akinek volt gyereke, azok szerint kért, akinek nem, aszerint parancsolt isten. Mégiscsak voltak fiai. De az ő istene paranccsal rakott ekkora marha rendet.

(...) A kocsmárosné a fotót bámulta. Nem hitt a teremtésben, épp ez izgatta a fiatalkorit. A bajuszost. És a lánya? A szemén látszik az embernek a hit.

(...) Ha látta volna, biztosan emlékezne rá. A gyerek a vállát vonogatta, és a fejét ingatta. A halszemeket bámulta a vödörben.

(...) Szigorú paranccsal, fiam. Ahogy az éles fény belehasít a szembe.

(...) Most befelé szalad a házba. A nadrágból baloldalt kitűrődött a kising.

(...) A lány szeme színére nem is emlékezett. Csak a szája nevette istent. A parancsolót is, a kérőt is. Soha nem látta először a szemeit.

(...) Bridgestone. Betűk a homokban. Nyomtatott kajlabetűk.

(...) A halak szeme kívül sárga, középütt fekete. Mind ott a vödörben, csak az utolsóé.

(...) Szerette volna úgy nézni, hogy hasonlít fiatalkori önmagára. Jobban, mint a középső vagy a legnagyobb. Hasonlítson a lányra is a fotón. Ez nem számít kívánságnak.

(...) A hídról látszott az iskola is. A tiszteletes a kapuban várta a tanítót.

(...) Mikor indul a legközelebbi busz tovább? Merre tovább? Innen csak visszafelé megy, a városba. Nevetés.

(...) A bogrács majdnem leborult a meredélyen. Kitűnő halpaprikás. Bridgestone-ban nem volt sem hal, sem paprika.

(...) Egy héten csak egyszer. Télen még annál is ritkábban. A hóban nem bír felkapaszkodni a magas partra. Bridgestone-ban nem voltak hegyek. Még csak dombok sem.

(...) A kocsmárosnéék Katalóniából származtak. Ő talán Dél-Tirolból. Mindenki más öröktől fogva bridgestone-i volt.

(...) A reggel hirtelen a parton hevert. Aznap anélkül érkezett, hogy a fény kilépett volna a folyóból.

(...) A férfiak itt mind bajuszosak, akár van család, akár nincs.

(...) Késett a busz. Épp istentisztelet alatt.

(...) Látod innen a harangot? Nevetés.

(...) Még táncolt is az első hóban (délen meg havat nem láttunk soha)! Tengerillat (honnan?). A piruló hagyma szaga.

(...) A ház ajtajában, hátrakulcsolja a kezét. Mint a tiszteletes. Tűrd be az inged a nadrágba. Aztán mégsem szól neki. Csak áll.

(...) Semmiféle harangot! Megcsókolta, ott, a hídon. A nem-fövenyen. A ház előtt. Mindenütt. Messzi tengerillat.

(...) Érkező busz zaja. Ugyanaz, mint a távozóé. Kifut a kocsmárosné az útra.

(...) Kifut a halászlé. Megint nincs ott senki.

(...) Csak most bukkant ki, csak pár percre a felhők mögül.

(...) Közelebb kellett lépnie. Ahogy ott állt, még jobban hasonlított. Kilógó kising. Csak a tiszteletes tartása volt furcsa a képben. Meg az ajtó nem stimmelt, a vörös képkeret.

(...) Azóta állsz a hídon minden éjjel, vagy addig a napig álltál ott folyvást?

(...) A második kívánság a feleség lenne. Tőle jöjjön a világosság.

(...) A hídról ez is látszott. Érkező busz zaja. A cikk szerint fellépett Alabamában is. A kocsmárosné kint az úton. Főzőkanál. Ez nem lehetett a halpaprikás illata. Integet.

(...) Suhog a szoknya. Ugyanaz, mint a fotón. Legközelebb hozzád megyek!

(...) Ennek a halpaprikásnak, itt, lehetett volna, s egyáltalán nincs. Csak só, csak tengerszag. Most inkább, mint vízesés. Vagy folyó.

(...) Sirályok ott is voltak. Bridgestone nem lehet messze. Sirályok is voltak ott.

(...) Már. Még.

(...) Körbetáncolt a kocsma előtt. A hóban. Spanyolul is énekelt. Akinek volt családja, lehajtotta a fejét, akinek nem, az ingatta. A hídra gondolt, a fényfolyóra.

(...) Feleségfeleség. Először ettek halat a bridgestone-iak.

(...) A gyerek még mindig az ajtóban áll. Se ki, se be. Évek óta?

(...) A tiszteletes csak később érkezett.

(...) Isten ide is lehelt egy kis párát a víz fölé. A fiú arcára. Most ért oda hozzá. Hozzáért.

(...) Halszem néz a lányarcból vissza. Nincs is arca. Hasonlít.

(...) Holtomiglan. Mégsem volt ott halpaprikás, az esküvő után.

(...) Koppan a vödörben az utolsó hal. Hármat üt a bádogon az uszony.

(...) Ezt nem kérheted. Nem parancsolhatod. Isten sem engedné. Mit tudsz te istenről. Nevetés. Gyerekgyerek. Kettő gyerek.

(...) Feltisztult a pára. Nagy víznek kellene itt látszani.

(...) A harmadik kívánság. Sok év óta minden kívánság a harmadik. Csak még egyet, istenem. Kisiklik kezedből a lány.

(...) A kocsmárosné lehajtja a fejét. Neki is volt egy. Elsárgult fotó a világutazó revüsztárról. Halgyerek.

(...) Csak még egyetlen napot a teremtésig. Busz zaja.

(...) A hídról látszott az iskola is, a tanító már elment. A tiszteletessel. Most lép ki a lány a hátsó kapun. Minden pillanatban kilép. Túlexponált kép. Kibukkan a felhők mögül. Nem a folyóból, aznap nem. Nincs arca, csak a fény.

(...) A szeme az anyjáé. Most már tudta. A kés emlékezett.

(...) Épp úgy állt ott az ajtóban, mint a tiszteletes.

(...) Feleség, feleség. Gyerek, gyerek. Naphalraj.

(...) Nem érkezett, mindig is ott volt. Kezdettől fogva.

(...) Az összes halpaprikás kifutott, szétfolyt a meredélyen. Lefelé csörgött, vörös lé a víz iránt. Nem volt tenger vagy vízesés.

(...) A hídról folyt le a könnye. Bele a felkelő folyóba. Nevetés.

(...) Hármat üt az óra, mint vergődő uszony. Nincs több kívánság. Kérés vagy parancs.

(...) Odalent csak a fény.

(...) Isten kezéből kihulló test. Kezéből kihulló kés.

(...) A tiszteletes épp kezeit mosta.

(...) Isteni illat. Kifeszíti az újabb halászhálót a bő fogáshoz.

(...) Utoljára még! Spanyolul táncol. Az örvény táncoltatja a csupasz testet. Ahogy isten kérte. Odaveri minden ütemre a kőhöz. A hídláb kövéhez.

(...) Hídkő.

(...) Parancsolta.

(...) Felkel a fény. A szemek az arcában nem látszanak. Táncol a sok hal. A fény. Az örvényből most teremtetik általa.

(...) Vasárnap újra. Még mindig, isten elmarad. Ömlik a fény a folyóból. Felfelé, a hídra. Akinek gyermeke van, ingatja a fejét, akinek nincs, lehajtja mélyen. A parton. Egyenes a part.

(...) Kérte is, parancsolta is. Hogy látva lássatok.

(...) A kisfiú a busz hátsó ablakában. Nagy betűkkel távolodó tábla. Kocsmárosné. Bridgestone.

(...) Itt mindig vasárnap van.

(...) Üres part, megkönnyebbedett. Végül is tenger. Oda futottak be az összes folyók, oda estek mind a vizek. Az üres ajtóból kél fel.

(...) Elválasztá isten. Utoljára csak a ház.