Aranyszáj

(1660 esztendővel e sorok írója előtt Szent
Ágoston 354. november 13-án, az észak-
afrikai Tagastéban, a mai, algériai Szuk-
Akhraszban született)

lám Ágostonnal egy-napon születtem

(szagolhatod rajtunk a manichaeust)

így hát szépecskén megférünk mi ketten
e füstóarany templomi keretben

mit is elibéd tárva – láthatni most:

mindegy mit mondunk: a HOGYANJA! MÓDJA!

az az elbűvölő és a gyönyörű

de van is igazándi titkos kódja
hogy mintha tenn-elmédben gondolódna

karácsonyfadísz és holdezüstfenyő

az aranyszájúság – az a megejtő

s légyen bár tematikánk sűrű setét

elkárhozás és légyen ama lejtő
Eleve-Elrendelt s kétségbeejtő –

a csengésbongás rhétor művészetét:

polip mágnességét le nem küzdheted!

...Szintúgy a másik: Bach János Sebestyén

mindegy mit zenél – bút bibliát hitet
soha filozófust meg nem térített

és mégis: véle áldott minden estém

általuk áldott szó és muzsikálás

mindegy aranyszáj mit hiblihablatyol

ha katharszisza röptét érte hálás
vagyok: a magos égig nincs megállás

lemarad űrállomás csillaglabor

az értelmét nem – csak a zsongítását

lesem-keresem szónak és zenének

nem istenükkel sor szent képe-mását:

a létegész hű eggyéolvadását –

szállton-elszállni oly jó szállni vélük...

Borulat

még táj se volt még nyáj se volt
még szóra nyíló száj se volt
még szánk se volt még láng se volt
még párkerítő nyár se volt
mezítlen fürdő pár se volt
se ránksugárzó égi bolt

s már itt az ősz
az őszidő
mi őrjítő mi bőszítő
mi őrjítő mi bőszítő

se dombtető lobot vető

se part se kert se rózsatő
se zálogosdit vétető
kirajzó ajzó égető
se bárányfelhő kergető

szüretre érő őszidő

még ősz se volt s
betört a tél
rügyem reménye elvetél
rügyem reménye elvetél

az ég veres a lég szeles

tavaszra nyár-ősz-tél se lesz
ne kútba nézz ne hátra less
a múlás vastörvénye ez
letaglóz nem kivételez

s ezernyi máglyát

gyújt alánk
futó staféta fáklyaláng
futó staféta fáklyaláng

Ars moriendi

„művészet és tudomány: nyúlgátépítés a halál ellen”
(Nyssai Szent Gergely)

ha elgyötörve felkelek

a nyughelyről ahol pihenni szoktam

hogy elvámoljam éjemet

nagy döglött átvirrasztott szakaszokban

a csillapító nem hatott

ideg fájó bűnére nincs bocsánat

örökre búcsút mondhatok

a szűnő fájdalom nagy luxusának

már ágyam bárhogyan vetem:

fényár barlang verem vagy vaksetétség

e nyughelyen nem lelhetem

a fájdalomtalanság fényűzését

versmondás istenverése!

sem áldás rajt’ se menekvésem – abban

versek nyúlgátépítése!

hogy félberontom – hányszor megfogadtam!

csapó halál ő – tengerár:

hullámverés mit vershad meg nem állít

az is bolond ki ellenáll

felhagysz vele – fogadkozol halálig

ha elcsigázva felmerülsz

a száz-nap éji Gorgon-vonulásból

s az ágy szélén sújtottan ülsz:

még mindig itt vagy itt és nem vagy máshol

perelni próbálsz – vaj kivel?

betáncol s rajtad végigver – szökőár! –

a boldogabbik végivel

nyúlgát-hosszú a Szörny: mögötted ólál

alkudni próbálsz – esztelen

barom! facsard ki lélek verítékét

benned-széthulló Négy Elem:

szép kiremegéssel – úgy várd a végét