Fogyókúra, A gésa
Fogyókúra
Lilla kitalálta, hogy ő
bizony túlsúlyos, s ezen
most változtatni szeretne,
mert ha ezt így folytatja,
mármint az esti degeszre
evés szokását, akkor pár
év és gurulni fog, s hiába
mondtam Neki, hogy semmi
baj a súlyával, mert így tök
jó, így tökéletes, és inkább
híznia kéne még, nemhogy
fogynia, és egyébként is,
aki sportol, annak nem szabad,
de tényleg nem szabad diétáznia,
de ő nem fogadott szót,
sőt közölte velem, hogy vegyem
tudomásul, hogy Engem ellep
a kór meg a méreg, tele vagyok
mindenféle szeméttel belülről,
és ha azt látnám! Na, azért ez már
túlzás, Lillácska! de Lillát
nem érdekelte, mert ő most
meg fog tisztulni, és vett egy
halom gyógyteát meg biolevet,
mert ő fogy és méregtelenít egyben,
engempedig meg fognak zabálni
a bacilusok, és közölte,
ha a méregtelenítésnek
vége, új életet kezd –
remélem, nem nélkülem –,
és akkor csak illatmolekulákat
fog enni ebédre, mert az is
egy darab az ételből, ezt is olvasta,
illatmolekulákkal és fénnyel fog
táplálkozni, mint a buddhista
szerzetesek, és nem volt most
kedvem lebeszélni Lillát,
néztem, ahogy issza a büdös
leveket, ahogy esténként
megitta a méregtelenítőt, teából,
ahogy nyöszörögni próbált,
mert éhes volt, de én nem szóltam
Hozzá, még hogy megesznek
engem a férgek – mormogtam
magamban, Lilla nem szólt, mert
túl büszke volt, és ezúttal
hisztizni sem volt mersze,
pedig már nagyon, de nagyon
korgott a pici pocija, és tudta,
esténként szemlét tartok, nem
hiányzik a hűtőből valami, és tovább
folytatta a méregtelenítőt, amikor
megsajnáltam szegényt, s felajánlottam
néhány illatmolekulát a vacsorámból:
Gyere, Lilla, szagolj nagyot a levegőbe!
S Lilla elsírta magát, s én megkönyörültem
a kicsi lányon, mit is tehettem volna,
s átadtam a vacsorámat Neki,
s ezzel szabad útját engedtem
Lilla földi enyészetének.
A gésa
Én előző életemben Gésa voltam,
ecsetelte Lilla, és kíváncsian
lesett rám, mit szólok ehhez,
de nem szóltam semmit, inkább
kacarásztam rajta, mert annyi
hóbortja volt már, előző
életeiről pedig ne is beszéljünk,
hetente váltogatta, hogy ő
ki is volt, persze ez mindig
attól függött, hogy éppen
milyen filmet néztünk a tévében
vagy a moziban, épp melyik
főhőssel azonosult, míg ő
hódító vagy csábító nő volt,
vagy épp fáraó, mert álmában
fáraóként szeretkezett egy nővel
vagy rabszolgával, aki én voltam,
szóval rám a mellékszerepeket
osztotta, s most is a gésás film
után kitalálta, ő gésa volt,
mert ő igazi művész, és nemcsak
a testével, de szellemével is
hódít, ahogy az igazi gésák,
és megkérdeztem, vajon én
mi lehettem, közölte Lilla,
hogy én egy japán főúr voltam,
az ő szeretője, Na végre egy
jó szerep! s Lilla folytatta a
gésás életére vonatkozó jeleket,
mert most már tudja, hogy
Ő biztosan gésa volt, hisz
a munkahelyén is bevezettek
egy új programot, aminek a
rövidítése gesa, és ez már
több puszta jelnél, bólogattam,
hogy ez tényleg több puszta
jelnél, s hogy igazat adjak a
Lillának, egy japán főúrhoz
illően megajándékoztam
két szép gésagolyóval.
Vissza a tetejére