A halhatatlanság kockázata

                                   „Észbontó inger, s mihelyt megkapod,
                                   Észbontó undor, mint lenyelt csalétek.”
                                                                       (CXXIX. szonett)

A türelem: legyőzni az időt.

A tér, bár mérhetetlen s fojtogat,

elég egy kipattanó gondolat,

hogy megezerszerezze az erőd;

forró aléltság, fojtott hóesés

(mindegy, mi oltalmazza agyvelőd),

az elodázhatatlan harc előtt

felajz a képzelet: ha odavész

a préda(!) – égi fény hazudta némber –,

a színfalak közt könnyezik, s te vérzel;

pszichodrámákra örökké telik

kedv s testi vágy, s a szerző is merít

valamicskét, ha nem is shakespeare-it,

mely jövendő korokban is virít.

                 *

Meddig tágítható közérzeted?

Törékeny útvesztők, sorsod követve

tilosba tévedsz, vagy csak nyalkás kegybe.

Bohócruha? Palást? – cserélgeted.

A mostohád kegyúr. „Ha követem,

tán édesebb lesz a siker gerezdje!”

Hiú remény vezet; idegen mezbe

(az exhumált kamaszkor köztetem)

öltözve szövegelsz magad keresve.

Sötét tüzekben árnyad jól megedzve,

vén lókötő, limlom között neszezve,

elhullt hajad alatt kiég az eszme.

S bendőd, ha fel nem fúj Isten szele,

felfalt ifjúságoddal lesz tele.

                                                   2009                          

(Rendületlenül beütemezve)

                                                     „Ha az ember...
                                                     nem nézi szorongó tükörképét”
                                                                  Álvaro de Campos (Pessoa)

Te így érzékeled a világot,

mindent magadból eredeztetve:

záporesőt, füstöt – a lángot

arasznyira felsrófolod,

csak annyira, hogy

közben önarcképeddel kedvedre

unatkozhass a tükörben –

időnként koronát képzelsz a fejedre;

körülötted minden áldott

(vagy átkos) homályban, szélütötten;

csupán halhatatlanságod

lépcsőzetes oromzata kísér,

rendületlenül beütemezve

mit gondolnak rólad? – aki így él:

jólétet, dicsőséget csak

önmagának ígér!

elveszett vagy,

akárcsak filozófiád

akartál-e valami mást? –

(ha még élek,

ama legvégső pillanatban

látni szeretnélek).

       (Lassú finis)

                            Mikroszkóp alatt

      csigaárnyékod halad –

      gyógyító nyál és

      mérgezett szavak.

                                              2008. december 16.