Haikuk
Újszülött arca.
Átsuhan rajta minden
valaha élt ős.
Anyánk arcára
ismerünk lassan, hogyha
tükörbe nézünk.
Esőben futni.
Évek áznak le rólad,
gyerekké vedlesz.
Pohár árnyéka.
Fénymandalát vetít a
perc asztalára.
Murva között a
gaz ha kinő, magában
virágnak nézed.
Árnyék ír rezgő
sorokat fényhomokra:
nyár krónikása.
Felhő árnyéka
lebeg a hűvös tóban,
kalandor bálna.
Patak vagyunk, a
tenger halálunk, mégis
felé igyekszünk.
Vihar előtti
parton a nyárfák lombja
tapsol a csendnek.
Vissza a tetejére