Puncstorta; Libikóka
Puncstorta
Szégyelled bevallani,
hogy hittél volna neki,
ha időben mondja,
hogy sosem akart bántani.
Lágy maradt volna a szíved,
mint a sütemény belseje,
amit túl hamar vettél ki a sütőből,
mert rosszul tudtad a receptet.
Rendelni akarsz valamit,
hiszen születésnapod van,
de a puncstortát
nem lehet mazsola nélkül kérni.
Ez eszedbe juttatja,
hogy az ő részeit is el kell fogadnod magadban,
ha igazán szeretni akarod azt, aki vagy.
Mostanában érdekes dolgokat veszel észre.
Például ugyanúgy iszod a kávét,
ugyanolyan a hangszíned, ha ideges leszel,
és ugyanúgy nem mondod el
senkinek, ha bántanak.
De már csak olyanok ezek az emlékek,
mint a turistaútvonalakon
furcsa helyeken felejtett régi padok,
amiktől kilátás nyílt
a jövőbe, amivel annyiszor fenyegettek,
de ma már nem lehet tudni, mire néznek,
mert rég körbenőtte őket a gaz.
Libikóka
Amikor elmondtad neki a döntésed,
elcsodálkozott,
hogyan jutottatok idáig,
mintha egy videón felgyorsítva nézte
volna végig,
hogyan nyílik ki egy virág.
Tudtad, hogy
a hallgatásoddal
tudod a legjobban érzékeltetni
a magabiztosságodat,
versenyzongoristák
használják így
játék közben
a feszes szüneteket.
Ezért vártál egy kicsit,
aztán megkérdezted,
neki hogy lenne a legjobb,
de még a nem eldöntendő kérdésekre
is csak igennel vagy nemmel felelt,
mint a gyerek,
aki teljes súlyával
ránehezedik a libikóka egyik felére,
hogy soha többé ne engedje le a másikat.
Vissza a tetejére