Hogy nagyon szeretsz,

az még Lőrinc bácsi szerint is

nagyon kevés.

Kínos nézet

és úgy álltam akkor magam előtt,

ahogy te az előtt a kubista kép előtt:

„Nő fotelben”.

hol a fotel?

hol a nő?

Kijár belőle a hegedűlélek

– mondta, majd

ismeretlenektől vásárolt betűszavakat

szippantott az orrába,

hanyagul, kézháttal törölte le a maradékot,

és elhagyta a színt.

Ha az elmúlás tiszta hangját akarod,

figyeld csöndben a szétpattanó szappanbuborékokat.

én tegnap a fürdőkádban

legalább ezer halált

végighallgattam.

Ennyire futja

külön testben

külön lélek.

Parafrázis

se pénzed nincs,

se izmaid.

A szerelem elmúlik,

de a szerelemkutyák megmaradnak.

Bámulom a hátralévő időt,

hogy jön-e már.

Az én tündérvilágomban

zsák helyett

lebomló nejlonzacskót húznak

a hóhérok

xy fejére.

Azt hittem, nem fog fájni,

de ott álltatok egy légtérben,

még nem vedlettétek le a bőröket,

amivel egymáshoz értetek,

meztelenek voltak a combjai,

a szoknya alól kilógott a

tenyered nyoma

[törölt részek],

és csak azt látom,

hogy álltok egy légtérben,

kérsz tőle egy cigarettapapírt,

megtekered,

elszívod,

a papír rostjainak égéstermékei szétáradnak a tüdődben,

beépülnek a sejtjeidbe,

és azokból a sejtekből lesznek

majd

– ha lesznek –

a gyerekeink is.

Te meghackelni akarod a világot,

én meg csak túlélni.

[Nincs cím]

tudod, olyan ez nekem,

mint túlélni csernobilt;

minden születendő gyermekünk

nyomorék lenne.