Talán így jelezte
Ma nem fáj annyira a gyomrom. Az a legnagyobb bajom, hogy nincs jó erőm. Többször elszánom magam, csak mindig félek, hogy orra esek. Fel akartam ásni ma a kertet. Megszédültem, beestem a rózsabokorba. De a jóisten vigyázott rám. Többet nem menek ki. Nincs itt senki, mikor megszédülök. Nyomorék az élet.
Misék vótak a tévében, mindenféle, azt szeretem hallgatni. Csak a baptistát nem, azok beszélnek összevissza mindent. A többi jó. Aztán hozták az ebédet. Vót színház is a tévébe, még az este. Régen gyüttek ám erre színészek, innen-onnan, pestiek is, sok helyről gyüttek ilyen előkelő színészek. Én is, jaj, szerepeltem színdarabokba, kisebb valamikben. Régi parasztoknak az jó vót. 28-30 körül lehettem. Előtte, mikor fiatal vótam, 18-19, akkor is. Akkor vótam a legjobb izében. Soknak tetszettem ám. Most hirtelen nem tudom megmondani, mik vótak a darabok. Vén cigány, ilyenek. Énekelni, dalolni köllött. Hosszú ruhát kaptunk, fődig érőt, a hajam is hosszú vót, nagy, hibbant haj, sokat mondogatták, hát ez a Rozika, ez a legszebb köztük.
Az uramat nem tudták rábeszélni, ő nem vót ilyenben, hogy szerepeljen, nem fogadta el. Én elfogadtam. Viszont vót a Ferkó velem, annak igen jó hangja vót, a passiót is szokta mondani virágvasárnap meg nagypénteken. Jaj de régen vót, te jóisten!
Engem mindig beválasztottak. Bözsi húgomat nem, pedig nem vót ám csúnya lány az se. Csak nem szeretett magával foglalkozni, én meg szerettem. Szerettem a szépet, elég az hozzá. Aztán mindig beválasztottak. Lánykör is vót abba az időbe, szavaltam verseket, úgyhogy én sok ilyenbe vótam.
Játszottunk a kultúrházba, meg körbe mindenhol, falukba. Sok helyen. A röptéren is. Ott ruszkik vótak. Repülős ruszkik. A legfölsőbb repülős, mit tudom én, valami nagy fej vót, annyira megtetszettem neki, egyebet se akart, mint énvelem táncolni meg szórakozni. Valaki megmondta neki, van ám ennek férje. Aszondta, mer tudott magyarul kicsit, nem bánja, de énvelem akar táncolni. Az vót a szerencse, hogy az uram nem bánta. Bánta-e, nem-e, nem mondta. Aszondta a repülős, meg fog engem látogatni, elmegy a falum fölé. Mondom, csak azt ne. Aztán elgyütt. Tudta, merre lakom, sokat forgolódott itt. A házunk fölött. Akik itt laktak, tudták, milyen egy nagy fej. Elmondta, hogy meg fog itt jelenni, igaz is vót. A szomszédok meg mondták, na, Rozika, meggyütt a repülősöd. Nekem nincs repülősöm, mit beszélsz te? Hány éve vót, jaj.
Az uram tudhatta, hogy igen nyomul. Nem akart talán botrányt, vót annyi esze. Mégis egy nagyfőnök vót a ruszki. Azt nem tudom, vót-e felesége. Pocakos vót ám, hú de ronda, mint a hét rosseb, de azér jól beszélt magyarul. Hát így vót. Most meg itt vagyok ilyen szerencsétlenül, nyomorultul.
Tegnap vót az uram neve napja, én meg azt gondoltam, máma lesz. Gondoltam, égetem majd a gyertyát. A huszonharmadik neve napja, mióta meghalt. Mindig égetem neki a gyertyát. Aztán este, mikor a híradóba mondták, hogy Szent György, búzaszentelés, a papok mennek ki, minden, jézusmáriám, mondom magamba, ennyire pittyedt vagyok, ennyire elfelejtettem! Ráadásul megjelent olyan éjfél körül. Azt vettem észre, hogy a lábamat fogja. Egy ér van a bal lábamon, sokat is fáj, azon végighúzta a kezét, jajgattam, jaj, jaj, jaj, igen fáj. Aludtam-e, mit csináltam, nem tudom. Rálépkedett a lábam fejére. Egy szót se szólt. Máma is azon gondolkodtam, talán így jelezte, hogy elfelejtettem, nem gyújtottam meg a gyertyákat.
Vót itt a lányom. Aszondja, valamit kérdezett a férjétől, mikor az hazagyütt. Az meg aszondja neki, menj a picsába, éhes vagyok, ennem köll. Aztán bocsánatot kért, nem akarta, de olyan éhes vót. Na és, akkor úgy köllött felelni a feleségének? Menj a picsába, olyan éhes vagyok? A lányom aszondja, ő is elküldte magába.
Mútkor a lányom fia is erre gyütt. Mindig szeretett az is iddogálni. Akkor is csak beiddogált. A lányom aszondja, még régen jobban szót fogadott. Most nem fogad szót senkinek se. A menyasszonya meg úgy meg van hízva, akkora feje van, meg valaga, mindig kövérebb. Meg most alig tudott menni. Alig tudott mozogni. Aszondja, a tornászás miatt. Annyira fájtak a lábai, alig tudott felkelni meg lépni. Hát hogyan lehet annyira tornászni, hogy így tönkretegye magát? Aszondja, azért van, mert régen vót tornászni. Jól ráfázott. Nem tudna férjhö menni ma már, ha nem a lányom fia venné el, szép lány vót, de most már behízta magát. Az a fajta. Korábban nem vót ilyen kövér. Behíznak, aztán nem mennek férjhö. Ő férjhö megy, szerencséje van. De ezek mikor ennyire megdagadnak, nehezebben találnak valakit. Nem tudom, válogathatna-e. Nemigen mehetne máshoz férjhö.
Mint az átelleni szomszéd. Az se ment soha. Nem vót baja, aztán most meghalt. Akkora kurva vót, az arany még a valagából is lógott. Mindig nagyfejes, pénzes emberekkel foglalkozott. Még a testvére se tudta, hogy ez ekkora nagy kurva. Csak mikor most meglátta, mije vót a lakásba. Ilyen nagy emberek annyit tudtak neki fizetni, hogy élte a világát. Nagy hapsik, ez vót a munkája. Tiszta fiatal korában lehet, hogy dógozott, de most már csak ebbül élt. Annyi mindent szerzett a lakásba, aztán rosszul lett, aztán most hiába, hogy mi van ott. Vót takarítónője meg külön fürösztője. Nem vót rászorulva pedig. De kényelmes vót. Pénze vót annyi, mint a dög. Semmit se csinált, csak nagyfejes, pénzes embereket fogadott. Jól jár a testvére. Kurvaságból élt, és mégis, mennyi éves vót, talán nem egészen 60, hirtelen mégis csak elesett, átfázott, aztán nem vót ott senki. Aztán bevitték a kórházba, nem tudták föléleszteni, meghalt. Szép, csinos fehérnép vót. Nem irigylem tűle, a valagával kereste a sok pénzt. Az ilyet nem lehet irigyelni, a világnak se köllött vóna.
Ha engem nem élesztenek fel, én is meghaltam vóna ma. De énvelem nem jártak vóna olyan jól, nekem nem lóg a valagamból az arany. Ritka az olyan, aki megmarad a valóságban. Én el merem mondani, a jóistennek is elmondtam, énnekem az uram előtt se vót senkim, meg utána se. Mer olyan szüleim vótak, nem tűrték vóna. Mikor idekerültem, az uram se tűrte vóna, hogy valakivel szóba álljak. Nem is vót eszembe. Lett vóna összeszólás. Aszondta, ha észrevenné, hogy valaki után menek, vagy valami lenne, egybül lemetszené az orromat, hogy világ csúfja legyek. Ezt sose felejtem el. Lemetszi, hogy világ csúfja legyek, ne kölljek senkinek. Az anyja is vigyázott rám. Nem vót öreg, mikor idekerültem, 52-53 éves. Az még jobban féltett engemet, mint az uram.
Akkor baj lett vóna, ha szót fogadok annak a pilótának. Ott is lett vóna ám pénz elég. De kinek köllött a pénze? Pocakos vót, különben arcra nem csúnya. Szebasztián? Vagy Sztyepa? Ilyenforma neve vót, akkor tudtam. Meg vót értem bolondulva, te jóisten, csoda, hogy az uram eltűrte. Mer azér biztos tudott valamit. Az meg az udvarunk fölé röpült, került a temető felé, arra kerengett, azt akkor gyütt vissza megin, mondom, mi lesz, ha leveri a kéményt, mer alacsonyan ment. Mindig dél körül gyütt, mikor az uram dógozott. Motorfűrészes vót, estefelé gyütt csak haza. Én nem mondtam meg neki, baj lett vóna, ha megtudja, hogy talán szóba állok a pilótával. Lebuktam vóna rendesen. Meg nem csak az vót. Hiába, aki fiatal, azzal sok minden előfordul. Mikor a téesz vót, ott is, jaj… De nekem egy se köllött. A Laci az irodába, az is mennyire akart segíteni, munkaegységet írni. Mondtam neki, nekem nem köll senkinek az egysége. Ha az uram megtudta vóna, bajok lettek vóna.
Hála annak a jóistennek, megsegített. Talán még ha úgy gondoltam vóna, de itt vótak a gyerekek, hát elhagyjam a gyerekeket? A világért se. Meg hova mentem vóna? Pesten is vót egy, ügyvéd, majdnem rosszul lett, hogy menjek el hozzá, az se köllött, az is ronda pocakos vót. Pedig ha odakerülök Pestre, lehet, hogy más munkába tudtam vóna élni, de a jóisten így akarta.
Ha apámra lett vóna bízva, férjhö köllött vóna mennem előbb már. Hármon is túladtam. Vót a lovász, hogy az mi lapokat írt, képeslapokat kűdözött, te jóisten! Utáltam, mer a lakodalomkor annyira táncolt, egyet-egyet ugrott, hopp, meg miket beszélt, mit kiabált az, annyira megharagudtam, mikor annyira jókedvébe vót. Azt hitte, talán nekem az jó, én meg utáltam. Nem kívánom senkinek. Elvótunk nála háztájnézőbe. Nem vót csúnya se, meg szép se. El köllött mennem apám miatt, azt utána gyütt még két-három vasárnapon. Ki se állhattam. Háromszor gyütt utánam. Utoljára apám nem vót otthon, betettem az ajtót, ide ez be nem gyün. De mégis begyütt. Anyám aszondja neki, jól van, fiam, ha hozzá gyüttél. Aszondja a lovász, szeretném megkérni a lánya kezét. Mikor meghallottam, átmentem a szomszédba, mondom a szomszédnak, be ne eressze. Mégis beeresztette. Megmondtam neki, énnekem nem köll, ide többet ne gyüjjön. De megen el köllött mennem háztájnézőbe. Ez a hülye nem vette észre, hogy nem köll. Almát hozott nekem batyuba. Megmondtam az apámnak, hiába kényszerít, inkább világgá menek. Akkor aztán megmondták neki. Ilyen kelepcébe vótam én. Bözsi meg csak 17 vót, és már lett egy ura. Hozzá köllött menni, hiába nem akart. Nem mert visszabeszélni az apánknak. Azután hallottuk, hogy a lovász egy évre megnősült, és valami négy gyerek született egymás után. Hát, mondom, jól jártam vóna vele, egymás után jöttek-mentek vóna a gyerekek.
Énnekem azér bonyolult vót a helyzetem. Szememet mikor Pesten műtötték. Pázmány Péter Kórház. Most az még létezhet? Téglaporral dobták meg a szememet. Összetörték, azt vágták a szemem közé. Ott vótam három hónapig. Mikor hazaeresztettek, aszondták, ami bajság maradt, később megoperálják, nem lesz abban semmi probléma. Meg hogy jó sokáig nem szabad elmennem dógozni. Meg is tehettem, nem kényszerítettek, szegény Bözsinek köllött csinyáni mindent.
Amikor leégett a házunk, elégtek mind a papírok, amit ott kaptunk, aztán nem vittek vissza. Pedig az orvos annyira kérte, az uramnak is mondta, hát hiszen nem olyan nagy műtét lett vóna. De az uram aszondta, ha eddig jó vót, ezután is jó lesz. Nem engedett. Azér maradt a szemem így. Homályosabban láttam, most meg már még homályosabban. Már mintha úgy érezném, nem látok vele. Akkor se vót olyan tiszta, mint a másik, messzire nemigen láttam el vele. De nem engedett az uram, a világér se. Pedig még egy doktornő is mondta, hogy még most se késő. Annak is aszondta, ha eddig jó vót neki, meg nekem is, ezután meg még inkább jó lesz. Azér maradtam így. Akkor még nem lehetett olyan könnyen utazni se. Meg nem akarta az uram. Ilyen vót. Amit nem, nem.
Fiamnak is vót baja a szemével. Ő is úgy járt. Itt vót ma, aztán eldugta a kapát előlem, mondta a magáét. De nem is tudnék kapálni, nem is akarok. Annyira megszédül a fejem, beesek a rózsák közé.
A lányom menye alig tudott baktatni, annyira fájt a lába. Ha leül, utána megen csak nehezebb lesz. Minek köllött azt a tornát így csinyáni? De nem lehet mondani neki, bolondos az is sokszor. Rágyün a bolondja.
A miséknél olyan egyszerű templomokat mutattak a tévébe, nem mint amiket Pesten láttam, nem olyan gyönyörűket. Beszélt egy eléggé fiatal pap, meglátszott, hogy talán nem olyan igazi, többet gyakorolt pap, hanem ilyen kis fiatal. Látszott az arcán, meg mindenhogyan. Elbeszélgetett szépen, de nagyjából úgy olvasta. Aztán kimentem, de be köllött gyünnöm, nincs olyan jó idő, mint tegnap. Nem mertem kinn üddögélni, nehogy megfázzon a gyomrom. Most tüzelek ám, ég a gáz, hidegben nem tudok üddögélni. Tévébe nincs ma semmi sorozatom, vasárnap nincs. Ha többet lehetne kint lenni, talán kicsit jobb lenne. De nehezen akar jó lenni. Mútkor igen jó idő vót. A nap elérte a fejemet, szinte égett a teteje. Meg is fájdult a fejem. Azt se lehet. Hátam szereti a meleget, csak a fejem nem.
Jönnek sorban hozzám. A fiam is, csak az sokszor bedinkáz. Dilis olyankor. Mindig kérem a jóistent, ne fájjon a lába annyira. Elfáradt, igen nagy vót a fű az udvarban. Elsőnek géppel nyírta, azután nyakba akasztóssal. Vett újat, nem olcsó az se. Holnap kapok nyugdíjat. Fátyolfelhős az idő, nem lehet most kinn üddögélni.
Lánykoromban, mikor nem dógozhattam a szemem miatt, szegény Bözsi csinyát mindent. 17 évesen ment férjhö. A sógorom jóval idősebb vót, hamar lettek gyerekek is, megvótak. De milyen korán meghalt a sógorom, Bözsi 20 éves vót, vagy 21. Aztán nem engedték megen férjhö menni. Pedig vót egy gazdag ember, aki akarta, igaz, két lánya vót már, de az nem számított vóna. Bözsi igen el is ment vóna vele, de az a rohadék anyósa nem engedte. Aztán mit nyert vele? Minden kurvának elmondta a Bözsit. Nem vót normális. Mit dógozott szegény Bözsi, elszenvedte az egész fiatalkorát. Mikor játsszák rádióba vagy tévébe, hogy Gyere, Bodri kutyám, szedd a sátorfádat, sokszor eszembe jut. Ez vót a nótája. Úgy vagyok, mint egy kivert kutya. 88 éves vót, mikor meghalt, nem vót annak egy boldog perce, órája se az életbe. Csak kiabáltak vele. Egész életébe csak dógozott. Elment uradalomba is répát egyelni. Csak tudtam vóna segélni rajta. Egy vót csak, aki megpártolta, a Somogyi. Az a Bözsit is el akarta vóna szerezni magának, meg engem is. Még máig is igen sajnálom a Bözsit, ahho képest az én életem sokkal jobb vót.
Pesten is elvótam ám sokat annak idején. Az uram azt nem bánta, pedig ott vótam három-négy napokat is. Misi bátyám felesége annyi sok szép templomba elvitt. Egyszer aszondta, elmenünk a röptérre. Ferihegyre. Meg az Országház előtt is mennyit sétáltunk! Csak rendetlen vót ám. Hogy én ott mit takarítottam! Bungellós házba laktak, ilyen szép nagyba, de az a sok rohadt gyümölcs, ami ott vót, folyt a leve. Mindent kirámoltam, mit vesződtem vele! Kipucoltam a sok rondaságot a szőnyeg alól. Itthon az uram mondta, hát akkor ezér mentél el Pestre, ezért? De azér nem bánta, itt vót addig a mama, megtette, amit köllött.
Vót ám kutya világ is. Háború. Még nem vótam férjnél. A templom körül ledobtak kettő vagy három bombát. A pitvarban vótam, féltem ám, mint a hét rosseb. 17-18 éves vótam. Mire a bombák elhallgattak, akkor gyüttek haza a többiek, valahol bújtak addig, én meg ott maradtam a pitvarban. Nem tudták, hol vagyok, az őrülésig kerestek.
Vót lövöldözés is. Jött rengeteg ruszki katona, errefelé meg vótak a németek. Akkor igen féltünk. Pincébe köllött mennünk, aztán ismétlődött ez többször. Mikor a németeket kiverték, gyüttek az oroszok. Az üres szobákat elfoglalták. Minket nem bántottak, nem kényszerítettek semmire se. Pedig elég fiatal vótam, 15-16 éves. De idősebb fiatalasszonyokat megerőszakoltak, azt hallottuk. Meg lelőttek egy szép, csinos lányt, mer az meg elmenekült, azért lőtték le, azt a derék lányt. Isten őrizz, még egyszer ilyet, háborút, nem is akarok róla gondolkodni.
Bontottam egy kefirt, újabban azt szeretem, a felét megittam, most megiszom a másik felét.
Vissza a tetejére