Francia ízek hete; Jéglé; Technokol rapid
Francia ízek hete
(az egyik)
a nyelved az egyik amire emlékszem a napból
ahogy francia szavakat nyaldostál a telefonba
veled szemben ültem és azon gondolkodtam
mi a jóistennek tanultam meg norvégul
egy TGV gyorsaságával ittad meg a kávéd
aprókat szórtál szét az asztalon hogy fizessek
az ajtóból fordultál vissza csókot adni
és én azzal nyugtattam magam
hogy úgyis mindegyik francia buzi
(a másik)
a másik hogy francia ízek hete volt a sparban
és én gyorsfagyasztott éti csigákat vettem
de azokat is a Dunántúlon szedték
Jéglé
levél leendő kedveseimnek
Édeseim, felolvadunk,
jéglé lesz belőlünk a pohár alján,
persze együtt leszünk, de ne higgyétek,
hogy ez ideális állapot,
a romantikus hasonlatoknak is
megvannak a maguk hibái.
Képzeljétek csak el:
tíz perc a napon,
majd elkezdünk langyosodni,
lassan húgymeleggé válunk,
aztán már csak pár óra kell a párolgásig.
Persze a gőzzé való átalakulás
után sem veszünk el,
sőt felszállunk közösen a felhőkig,
az egyetlen baj, hogy
„a gázmolekulák egymásra
nem fejtenek ki hatást”.
Technokol rapid
Szilánkjaidat akartam összeszedni
Seprűt hoztam és szemétlapátot
Pont az ágyam előtt törtél darabokra
Nem akartam minden reggel beléd lépni
De kidobni se akartalak egészen
Először csak a nagyobb darabokat
Gondoltam megtartani de végül
Úgy döntöttem hogy mindent összegyűjtök
A parkettán összesöpört koszból
Válogattam ki a részeid
Porcicák között turkáltam
Fekete piszok ment a körmöm alá
Sok szilánk beszorult a parkettarésekbe
Kiálló csapdák lettek belőlük
De még csak meg se vágtam magam
Minden úgy ment ahogy terveztem
Összeragasztottalak technokollal
Egy itt-ott karcos üveglap lett belőled
Visszaraktalak a fenyőléc keretbe
De nem találom mögötted a képet
Vissza a tetejére