letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra,

amelyet ha éjjel bekapcsol az ember, és zajt

érzékel, rögzíti. reggel aztán zajonként

visszahallgatható. tulajdonképpen arra voltam

kíváncsi, beszélek-e álmomban, és ha igen, mit.

eleinte úgy tűnt, semmi érdekes. egyszer kimentem

vizet inni: padlónyikorgás és ajtócsukódás.

elment az ablak alatt egy-egy autó.

párszor átfordultam az ágyban.

beazonosíthatatlan sistergésekből is akadt

jó néhány percnyi. aztán fél négy felé kimondtam

a nevedet. álomra nem emlékszem. azt hittem,

már hónapok óta nem gondolok rád. reggel lett,

ülök az ágy szélén, kiszolgáltatottan a hangomnak

és a nevednek. ennek a reggelnek a napját majd

azzal töltöm, hogy megmagyarázom magamnak

a szerelmünket. mert ennyi hónap után értenem kéne:

beazonosítható és beazonosíthatatlan zajokból álltunk össze.

és csendekből, amelyek semmilyen körülmények

között nem hallgathatók vissza.