Az utolsó előtti epizód; A Nászút klipjét forgattuk éppen
Az utolsó előtti epizódAz elfelejtett játékok ünnepén
tömeg gyűlik a promenádon.
Én vagyok minden kiránduló –
mondja a folytatásos álom
narrátora. Ez az utolsó évad,
az évad utolsó előtti része.
Az elfelejtett játékok ünnepén
nézünk a légkalapácsos napsütésbe.
Munkába áll a felkelő nap,
az éjszaka betonját zúzza szét.
Üres a part, egy negyvenes férfi
félmaratonját futja épp.
Üres a part, és senki sem érti,
miért nem alszik, ha tudna még.
A promenádon tömeg várja
a sorozatfinálé kezdetét.
A Nászút klipjét forgattuk éppen
Partot érek, tehát most vége van.
A lélekvesztőből kiszállok, megfordulok.
Ez volt az ismeretlen, ezt látom mostantól
mindig egy irányból, mindig innen.
Talpam iszapba süllyed, lábszáramon a víz
feljebb kapaszkodik,
aztán visszahúzódik újra.
Ez egy popdal, Nászút a címe,
nem így képzeltem a hajótörést –
szól a refrén, a forgatókönyv szerint
végig az óceánt kell figyelnem.
Az utolsó sornál elsírom magam.
A forgatásnak vége van.
Jó voltam? – kérdezem a stábot,
és aggaszt, hogy tudom a választ.
Miért nem tudok lelkesedni
egy igazán szívszaggató dalért?
A tengert néztem, és nem hazudtam.
Törölgetem a könnyeim a parton,
felerősödik a szél, helikopter érkezik,
kiszáll belőle egy másik forgatócsoport –
természetfilmesek.
Ezek mit keresnek itt? Szót se szólnak,
mennek tovább a fövenyen túl az őserdő felé.
Eszembe jut, és féltékeny leszek,
mint akit most csalnak meg épp:
odabent, valahol, egy golgotavirág előtt,
mint egy hangtalan drón, lebeg,
és nektárba mártja csőrét
egy vöröstorkú kolibri.
Vissza a tetejére