Varga Melinda

2020/4 - Kéken ég; Mindent a világról; A csend térdén2019/4 - Reneszánsz szerelmesek; Pereg a film; Az álom megkávézik a verandán; Az idő és a szép; Veréb

Kéken ég; Mindent a világról; A csend térdén


KÉKEN ÉG
 
Kéken ég a csend a vattaég ölén.
Tengert képzelek a hegyek köré,
havasok mögötti óceánt,
átúszom az éjszaka,
hajnali nap leszek,
pálmaágon harmat.
Tenyeredben olvadó esők,
víz, mi mindenben
ott lakik.
 
 
MINDENT A VILÁGRÓL
 
Egyre gyakrabban álmodom a gyermekkorommal.
Piros rövidnadrágban szaladok nagyszüleim udvarán,
és képzeletbeli barátommal, a Széllel játszom.
Nagymamám almás süteményét érzem a számban,
a mesék duruzsolását, az esti imákat is hallom.
Nagytatám munkától érdes keze megsimogatja arcom.
Friss széna illata száll a határban,
a bicikli ülésére ültet, hogy ne fáradjak el a kaszálóig,  
ahol a rendet megforgatjuk, és
estefelé kis boglyákba gereblyézzük.
Ilyenkor sokat kérdezek a világról,
és neki mindenre van szava.
 
 
A CSEND TÉRDÉN
 
Tavasz óta egy álomban járkálok,
ahol nincsenek emberek,
csak fák, füvek és erdei rigók.
Az idő derékig érő hajjal
szalad a tölgyesben.
Esténként felmászok a domb
legmagasabb pontjára,
innen jól látszik a Kalota-hegység,
kéken égő körvonala
hasonlít a Gyergyói-havasokra.
Esőszagú a honvágy.
Ahol megszülettem,
ott ülhetek a csend térdére.
 

Vissza a tetejére