Újvilág
halat pucolnak az indiánok
amikor meglátnak téged az első turistát
földbe gyökerezik a lábuk
a fedélzetről integetsz nekik lehorgonyzol
egy haldokló erdőhöz közeli öbölben
rémülten figyelnek a törzs felé közeledsz
közéjük lépve rögtön magyarázni kezdik
hogy abból az irányból ahonnan te jöttél
egészen idáig egy medve üldözte népüket
régen a két kontinenst szárazföld kötötte össze
még az ősidőkben szibéria volt az otthonuk
így huszonvalahány szavuk van a hóra
feltérképezed nekik az erdélyi utakat
ahova medvék járnak le a kerekerdőkről
az indiánok sorstársként üdvözölnek
a békepipát alaposan megtömöd dohánnyal
hatszor beszívod hatszor kifújod hat irányba
felfelé és lefelé majd a négy világtáj felé
hogyan lesz egy szövetségből barátság
észak és dél meg kelet és nyugat
ha egyetlen világtájjá sűrűsödne
melyik éghajlat uralkodna a többi fölött
mekkora gyökerek kötnének oda
kitöltöd a kupicákat a pálinka szaga keveredik
a megpucolt halakéval már te is undorodsz
un dor mondod románul azt jelenti vágyakozás
kaméleonként igazodnál a táj helyett az időhöz
ha szemügyre veszed a hömpölygő óceánt
az aljnövényzet indái lábadra tekerednek
bekebelez a természet mint pókok a legyeket
mégsem félsz csatlakozol a körforgáshoz
az indiánok befogadnak később elárulják
hogy mára ősatyájukként tisztelik a medvéket
hogy ha egy növényt új helyre akarsz átültetni
a gyökereivel együtt kell kiásnod
üdvözöl a törzsfőnök kezét feléd nyújtja
érzed a tenyere melegét a kérges ujjait
egyetlen szavad van a hóra nem mondod ki többé
nevet adnak neked könnyen megtanulod kiejteni
hálád jeléül kipakolod a fahéjszínű talajra
az erdélyből hozott fűszereket
medvehagymával pácolják a húst
töltik a pálinkát köröznek a legyek
felállítod a sátrad úgy érzed otthon vagy
mégis örökké átutazóban leszel
a nép keménylombú erdővé változik
vendégként a sűrűben nem tudhatod
mikor jön fel és megy le a nap
a fákkal egy új nyelvet beszéltek
amelyben az igéknek nincsen múlt idejű alakjuk
Vissza a tetejére