Visszhangod
Hervay Gizellának
Katonák jönnek mirhaillatú férfiak helyett
Nincsen őrültebb annál mint aki hazatalál
Idegen ruhákban idegenek
A visszhangodat húzom magam után
Pókhálóba szőtték gyerekkorunk
Négyéveskislány-égdarabot hordunk fejünk felett
Méhünket születésünk előtt megvámolták
Úgy szaladunk mint akik tél közepén idegen folyót gázolnak át
Két üldözött menekülő méhkirálynő vagyunk
és el kellett hagynunk a tátongó kaptárt
Egy marék zsongást őrzünk még a tenyerünkbe rejtve
egy marék zsibongást őrzünk még nyelvünk alatt
Okosan menekülünk a tántorgó fájdalom elől
A leckét megtanultuk
Akit nevétől megfosztanak az Lót felesége lesz
és könnybe fúlt sóbálványként a férfikönyv lapjai közé ragad
Neveket keresünk ugyanazt a nevet adjuk egymásnak
amit csak mi ismerünk
amit nem vehetnek el
amit nem felejtünk el
Hajnalt verő sugár-szárnyú madaram
Szaladunk kiszaladunk a fájdalomból
és nem nézünk vissza soha már
Hiába halljuk az időzítő hangját
Égre szegezzük a tekintetünk
Amikor a holnapot ránk robbantják a katonák
Vissza a tetejére