Két évszak
Szőcs Kristófnak
Mert ami másnak börtön volt, az nekünk a paradicsom.
Így áll meg az idő a tömbház falán. Így állítjuk meg azokat,
akik csak szidni tudták lakóhelyüket: a szomszéd is tudja,
hogy kifutott a tej. Az erkélyeken kihajolnak azok,
akik negyedik, nyolcadik, vagy tizedik emeleti lakásának
pléhtetejét még nem feszítették fel a hirtelen keletkező szélviharok,
mielőtt lejárt volna a hitel.
A Hányinger utcán lezúduló esővíz megtölti majd a főutat,
és borsónyi jegek halmozódnak fel a bérházak fullasztó udvarain.
Hetekig nem jön a szemetes éjszaka, hogy a szétválogatott hulladékot
egyetlen teherautóba öntse. És lehet, hogy meginog majd
a Monostor végébe épített felhőkarcoló, amely Gyaluból
és Szászfenesről is látszik a kígyózó kocsisorokból,
a februári ködös agóniából, és a júliusi gyilkos,
napfényverte szmogból is.
Fényművészek sikító reflektorai – hidak a Belvedere szállótól
a Feleki-tetőig; éjszaka az örök halogénben, mint kínzókamrában,
megszólalnak az énekesmadarak.
A Szamos-parton kivirágzik a kaktusz a festékesvödörben,
amit ottfelejtett valaki a homokos parton.
Bódító illatára szenderek érkeznek, szárnyuk propeller,
hínáros levegő felkavarói: szemek a szárnyon, tarka szárnyon,
tarka vitrók kőboltozat alatt.
Feltámadnak a vesztőhely szellemei a Szénafüvek
sztyeppés hátsága mögött, árvalányhajon lobognak
az akasztottak testei, mintát rág belőlük a tölgy csipkéspoloska.
Még mindig legelészik a nyáj.
A Törökvágáson legelészik, a Hója mellett legelészik,
a Csigadombnál legelészik, a Mikesi-tavaknál, a Gorbó gerincén
a kökörcsinek mellett, a henye boroszlán mellett, a havasi
őszirózsa mellett,
váltakozik a két évszak, fölfakadnak a források mind,
a Rejtett-forrás, az István-forrás, a Gömbkő-forrás,
a Szakadék-forrás, a Szent János-kút, a Gyűrűs-forrás,
a Hóvirág-forrás, a Cérna-forrás, a Mackó-forrás,
a Binder-forrás, a '88-forrás, a Dagonyás-forrás,
a Patak-forrás, a Tisztás-forrás, a Hideg-karsztforrás,
a Kőalja-forrás, a Lépcsős-forrás, az EKE-forrás, a Pásztor-kút.
Felbuzognak mind,
és mi, kishitűek, billentyűkkel és billentyűzettel,
továbbra is nehezen nyeljük gyógyszereinket.
Akárhogy nézzük, messziről vagy hunyorítva,
a vizekből mind a mi arcaink néznek vissza ránk.
A som- és galagonyabokrok mögött, a Bácsi-torokban,
a mi torkunkban, torkunk szakadtából, néhányan,
több szólamban, énekelünk.
Vissza a tetejére