Urbán Andrea

2024/2 - A felnyithatatlan katalógus; Az utolsó névsorolvasás; Fészek

A felnyithatatlan katalógus; Az utolsó névsorolvasás; Fészek

A felnyithatatlan katalógus
 
Leszorított szemmel érkezik a könyvtárba
egy fiú és egy lány. Nem tudom megmondani,
testvérek, barátok vagy egy pár. Kattan
az óramutató, az idő mégsem telik,
a szerkezet nyelve egy helyben vesztegel.
 
Tőlem jobbra kortalan nő ül,
az asztal fölött súlyos fülbevalói
ide-oda himbálóznak.
Másodpercenként felnéz az előtte
heverő iratokból, talán tudja,
mi folyik itt, mégsem szól. 
 
A papírra írt sorok törlődnek, amint leírják
őket. Meghúzzák az asztali lámpák
zsinórját, de csak egy pillanatra
villan fel a fényük. Akik bejönnek,
azonnal távoznak. A látogatók haja
egyre hosszabb és hosszabb,
a tincsek a földet érintik.
Nem mérem a változást.
 
Állandóan rád gondolok, pontosan
úgy ülök, ahogyan itt hagytál.
Nem öregszem, nem fiatalodom.
A kartotékot lezárták. Elolvastam,
mikor találom meg magam, de
elfelejtettem a történet végét.
 
Várom, hogy előlépj a polcra
gondosan felhelyezett könyvből.
Ekkor megállsz velem szemben,
nem mondasz semmit. Visszacsavarod
a villanykörtét, bezárod az ablakot.
A huzat megszűnik, a zaj abbamarad,
és elfogynak a betűk.
 
 
Az utolsó névsorolvasás
 
Ebben a lázálomban neveket
olvasnak fel. Hosszú a lista.
Néma emberek töltik meg
a termet, ahol nincs semmi
visszásság, semmi nesz vagy zördülés.
Lázadni senki nem mer, sőt, át sem fut
rajtunk az ellenszegülés gondolata,
a feltevések, tévedések hangsúlyai
hatótávon kívül rekednek. Nem látjuk
a felolvasót, aki egyformává tesz
mindenkit. Nem rendülök meg.
Csak egy névre várok. Nem érzem
megfeszített izmaim, nem hallom vérem
áramlását. Csak a neved elhangzására
figyelek. Nem veszem észre, én vagyok
az utolsó, a nevemet percekkel ezelőtt
kimondták. Minden ugyanúgy marad.
 
 
fészek
 
a test irányít nem enged
súlyos a gerinc az izomzat
a hús a szemhéj a görcsök
lassan görgetik a hajnalt
 
a méhfal egy percig sem hagyja
megfeledkezni a szív alakba
gubódzót arról hogy nő
termékeny korban lévő
aki lehetne anya akinek ki kell
érdemelnie a testet
 
talpai forró nyomvonalat
hagynak a kövön akadozó
mozdulattal húzza a zsinórt
odakint valaki dudál
odabent valaki sóhajt
a nő egy üres lap
 
a lakásban fehér folt
mozog hálóból a fürdőbe
fürdőből a hálóba
 
vörös árnyalatok iránti
attitűdje semleges ma
nem ír le mondatokat
 

Vissza a tetejére